#kavics

“A Duna csak folyt. És mint a termékeny, másra gondoló anyának ölén a kisgyermek, úgy játszadoztak szépen és nevetgéltek a habok felém. Az idő árján úgy remegtek ők, mint sírköves, dülöngő temetők”

Csak ült a tóparton és nézte ahogyan fodrozódik a víz. Egyszer egy távoli hangot hall. De nem egy megszokott hangot. Valaki sírt. Egy fiú. Leült es elkezdett keresgélni a kavicsok között. A szeme elhaladt mellete, de a tekintete mégis ráragadt. Megfogta, és csak nézegette szótlanul. Később elkezdett mesélni neki, hogy mégis mi történt vele. Ekkor a kavics még nem értette, hogy miért pont őt választotta, mert ugyanolyan volt, mint a többi, de ekkor nem is volt ideje ezzel törődni, inkább figyelte a fiú meséjét. A történet közepénél a kavics megrepedt a fájdalomtól. Ezt a fiú nem értette, de inkább folytatta a beszédjét. A Nap sugarait is már csak, néhány helyen lehetett megpillantani, mikorra a fiú elmesélte, hogy mi is lett pontosan. Amikor a fiú kimondta a VÉGE szót a kavics két darabra tört. Kívül két darabra tört, de legbelül, már csak por volt, e szív szorító történet miatt. Kérdezte magától a kavics:"Ezt hogyan tudta túlélni?". A következő pillanatban, már csak azt látta, hogy a fiú, előkotort egy filcet a táskájából, és ráirta a kavicsra, hogy Szer-etlek. A kavics behunyta szemét és a víz simogatására lett figyelmes. A fiú beledobta a követ. De csak az egyik felét. A másikat magával vitte. Reménykedve, hogy egyszer valaki megtalálja a törött kavics másik felét és magával viszi.