Mert léteznek dolgok

Igen, szerintem is csodás lenne, ha tisztában lennék azzal, hogy mit szeretnék és ezzel nem mások lelkébe tipornék bele

Tisztában vagyok azzal, hogy én vagyok azaz ember, aki tönkre teszi mások életét. Nem kell még a szemembe is dörgölni, hogy még jobban fájjon

Falak. Egyre nagyobbak és erősebbek. Szükségszerűebbek. Távol tartani másokat lett most a létem, az egyedül lét, a tökéletes csenddel

Virág szeretnék lenni, egy gyönyörű rózsa, de nem ám kaspóban, hanem kint a kertben, a természetben, hol megcsodálhatják gyönyörű lelkem

De ha eltűnnék ki lenne az akinek tényleg hiányoznék? Hiszen annyi dolga van mindenkinek, hogy fel se tűnne

S tényleges figyelmet mikor fogok kapni tényleg? Amikor végre nem kell hallanom egyetlen kifogást sem?

Az idő amire szükségem van és nem pedig a tárgyak vagy a pénz

Már tényleg nem érzen úgy, hogy igazán érdekelne bárkit bármi is

S a vér kesernyés íze mardosta a számat

Néha csak a szakadó esőben szeretnék ázni, miközben valaki forró csókját ízlelem

Mert rohantam az esőben, ahogy csak tudtam és reménykedtem abban, hogy a víz majd elmossa bűneim

Mert belepusztulok a tudatba, hogy tetteimmel tönkre teszem őt

A zápor már elállt, a könnyeim viszont még mindig patakokban hullanak

Kopog az eső az ablakomon, a szívem meg csak dübörög

Az időjárást a hangulatomhoz tudnám hasonlítani, olykor borús, viharral és villámmal teli, de utána egyből képes kisütni a nap

A halál bugyrai ölelne át, én mégse adom át neki teljesen magam

A szabadság édes íze, néha keserűségbe torkollik