Apr 13, 2016
A könnyek csak csorogtak az arcomon,és én nem tudtam megállÃtani Å‘ket. FélÅ‘rülten bámultam a képernyÅ‘ elmosódó betűit,és éreztem, ahogy atomjaimra hullok. Megsemmisülten ültem hát,nevetve a nyomorom,miközben csak rád tudtam gondolni. Arra,hogy mennyivel könnyebb lenne veled minden.Ha te itt lennél igazából minden mindegy lenne; Mindegy lenne az esÅ‘, hogy bÅ‘rig ázom benne, Mindegy lenne mennyit megyek, miért és merre Mindegy lenne anyám viselkedése, mindegy lenne apám nemtörÅ‘dömsége, mindegy lenne hogy az emberek mit,és mit nem vesznek észre mindegy lenne az ég szÃne,szaga,halmazállapota csak a karjaidba dÅ‘lhessek újra,haza.
H.P.
