Mindig Ă©n voltam az, aki azt mondta: szĂĄmĂthatsz rĂĄm.Aki meghallgat Ă©jszaka is.Aki ott van, ha baj van.Aki nem hagy senkit egyedĂŒl a sajĂĄt sötĂ©tsĂ©gĂ©ben.
PrĂłbĂĄltam figyelni, Ă©rtĂ©kelni, jelen lenni. Megtenni mindent azĂ©rt, hogy senki ne Ă©rezze azt, hogy nincs mellette senki.Ăs közben valahol csendben azt vettem Ă©szre,hogy amikor nekem lenne szĂŒksĂ©gem valakire,a szoba ĂŒres.
Néha felteszem magamnak a kérdést:lesz valaha valaki, aki mellett én is lehetek gyenge?
Aki nem csak beszél hozzåm, hanem meghall?
Aki észreveszi, hogy nem vagyok jól,
még akkor is, ha nem mondom ki?
Furcsa Ă©rzĂ©s rĂĄĂ©bredni,hogy akiktĆl azt vĂĄrnĂĄd, hogy maradjanak a legsötĂ©tebb napjaidon,nĂ©ha mĂ©g azt sem kĂ©rdezik meg: ârendben vagy?â
Ăs vĂ©gĂŒl mindig Ă©n nyugtatom meg magam:
Talån nekem kell mindig értenem.
Nekem kell tĂŒrelmesnek lennem.
Nekem kell erĆsebbnek lennem.
Megtanultam nem vĂĄrni tĂșl sokat.
Megtanultam egyedĂŒl összeszedni magam.
Megtanultam csendben elviselni a kĂĄoszt a fejemben,
anĂ©lkĂŒl, hogy bĂĄrki Ă©szrevennĂ©.
Mindig mĂĄsokat prĂłbĂĄltam megmenteni.
De amikor én nem vagyok jól,
valĂłszĂnƱleg nekem kell megmentenem magam.
Ăs talĂĄn ez az, ami a legjobban fĂĄj...
De jobb is Ăgy, mert elmagyarĂĄzni azt ami bennem van egyszĂłval : lehetetlen.