#jeleous

then, see other skinny model girls pass by: "hell, she is more than me" "i want to be like her”

Kamu bukan yang pertama

dan aku selalu begini adanya

Ini bukan atas dasar cinta

atau entahlah apa aku tak tau namanya

Aku hanya ingin satu, kamu bersamaku saja

jangan dengan yang lainnya

Ace: *makes a face*

Marco: Oh don't be like that. that's not what he meant. Don't be stupid

Feküdtem,néztem a „bézs” színű plafont,ami a telefonom gyér fényében látható volt. Összekavarodtak a gondolataim.  Tudtam,hogy közel fog kerülni hozzám,már el kellett volna ülnöm mellőle az év elején,de nem akartam egyik részem nagyon mélyen ott akart maradni és készen állt a kihívásokra,ami ezzel együtt járt,de a francba is ott volt és talán még mindig ott van Jess. Igaz nem jön be az osztálytermünkbe,de az nem jelentheti azt,hogy nem végeztek egymással. A homlokomon összefutottak a ráncok,hitetlenül megráztam a fejemet,majd az oldalamra fordultam. Ez hülyeség,az egész!

Felültem,mikor meghallottam,hogy valaki kinyissa az ajtót. Magas alaknak az árnyéka volt,összeborzolt hajjal lés közeledett,automatikusan is a nyakamig húztam a lepedőt. Beigazolódott,amit mondtam. Értem jöttek! Megfogja a lábamat lefog húzni és elvisz a pincébe (már,ha itt egyáltalán van olyan) meg fog enni és én is egy szörnyszülött leszek!

-         Menj innen! – kaibáltam és neki vágtam a párnámat,abban a percben feloltódott a villany. Styles állt ott értetlen arc kifejezéssel a párnámmal a kezében. Hunyorogva néztem biztos ő-e az,mert tényleg belőle is kinézném az előbbi esemény sort.

-         Komolyan nem akarom tudni,hogy mire gondoltál,mikor bejöttem ide. – lekapcsolta a villanyt és elővette  a telefonját,amivel világított és odajött hozzám. Párnámat visszarakta az ágyra és mellém ült.

-         Miért nem jöttél vacsorázni? – kérdezte.

-         Nem voltam éhes. – préseltem össze az ajkamat.

-         És miért leskelődtél? – éreztem,hogy arcom egyre melegebb lesz,kicsit késve,de megszólaltam:

-         Nem tudom miről beszélsz. – kínosan felnevettem. Ajj,Hope ennél gázabb már nem is lehetnél!

-         Dehogynem tudod. – suttogta sexisen és azt hiszem egy ütemet kihagyott a szívem. – Pontosan így néztél rám. – megfogta az államat,kezét derekamra lecsúsztatta ezzel közelebb húzva magához.

-         Úgy tudom távolabb voltunk! – teszem kezemet mellkasára és eltávolodok tőle.

-         Szóval beismered. – mosolyodott el.

-         Talán. – lesütöm a pillantásomat és egy halvány mosoly jelent meg arcomon.

-         Francba,Hope. – állt fel idegesen. Most meg mi baja van? Előbb még rám nyomul most meg menjek a francba vagy mi!? Összehúzott szemöldökkel meredek rá.

-         Mi az? – kérdeztem nyugodtan.

-         Megőrjítesz. – túrt bele hajába.

-         Nem mondod,te is. – mormogom az orrom alatt,de igazából még fáj magamnak is beismerni.

-         Holnap beszélünk,megyek,mert nem tudom mit hinne Cloe,ha itt találna veled,bár úgy nem érdekel. Úgy,hogy szerintem én itt is aludnék! – akaratlanul is felnevetek.

-         Húzz már innen! – nevettem.

-         Amúgy – mondta,mikor már az ajtóban állt – Legalább megtudtuk,hogy közelebb vagy hozzám,mint azt hittük. – és elment.

Boldogan dőltem hátra,párnámat magamhoz szorítottam és úgy aludtam el. Igéző zöld szemekről álmodtam.

  Reggel Clo keltett. Utolsó nap. Felültem,megpróbáltam kitörölni szememből az álmosságot,nem sok sikerrel. Beslattyogtam a fürdőszobánkba,fogat mostam és gyorsan lezuhanyoztam. Nyugtató hatással volt rám a meleg víz,azt hittem,hogy elalszok a zuhanyzó fülkében,de barátnőm dörömbölése az ajtón nem hagyott elbóbiskolni egy pillanatra sem. Elzártam a vizet, magam köré tekertem a törülközőmet és kimentem. Hajamból csöpögött a víz.

-         Basszus,Hope! – nézett rám a barátnőm bosszankodva – Nem hiszem el,hogy nem törölted meg a hajadat.

-         Mindjárt. – legyintettem és inkább becsuktam maga után az ajtót,addig se kell néznem azt a „mindjártkinyírlak” szempárt. Kezem megakadt,mielőtt levehettem volna a törölközőt. Lassan arrébb csusszantam a látószögből és leveszem magamról,majd megtörlöm vele a hajamat. Felöltöztem,felvettem a telefonomat,majd megnéztem benne magamat. A még nedves,sötét göndörhajamat ujjaimmal átfésültem. Barátnőm már készen jött ki a mosdóból. Mikor vitt be ruhát!?

  Még volt egy programunk mielőtt elmentünk volna. Fogtunk egy nagy vászont és arra mindenki rajzolni fog egy szimbólumot,ami rá jellemző és majd ki fogjuk tenni az osztályba.

-         Mit fogsz festeni? – kérdezte Clo,miközben ujját belemártotta a narancssárga vízfestékbe.

-         Nem tudom talán egy ’peace’ jelet. – gondolkodtam el – Nem biztos.

-         Én egy pónit. – mondta ki halál komoly arccal,elfojtottam a mosolyomat. Oké,akkor rajzolj pónit,mert te 15 éves vagy! Kezemet belemártottam teljesen a kék festékbe és rányomtam az anyagra,majd ujjammal egy béke jelet rajzoltam.

-         Hey,Hope! – a hang irányába fordultam és,amit láttam konkrétan egy fekete kéz volt. Ijedve buktam volna le,de elkapott. Arcomon szét kente a festéket. Megfogtam a csuklóját,fel néztem rá és elmosolyodtam.

-         Gondoltam,hogy nem hagyhatod ki.

-         Minden álmom volt. – nézett le rám pimasz mosollyal az arcán. Nagy szemekkel néztem rá,a pillanat elvarázsolt. Lassan arcához emeltem a kezemet. Nem húzódott el tőle,ujjammal lassan húztam egy csíkot az arcára,majd a másik oldalára is. Olyan puha  a bőre,csókolni való. Mintha csak tudná,közelebb hajol. Orrát hozzá érinti orcámhoz és elmosolyodik.

-         Mi van Jess-szel? – kérdeztem meg és,ami eddig kialakult hangulat teljesen összeomlott. Hála nekem! Ez az tapsold meg magad,Hope,ügyes vagy! Egyes,ülj le!

-         Nem vagyunk együtt. – pillantott félre.

-         Aha,mert úgy mondod,hogy elhiszem. – kezdtem el harapdálni az alsó ajkamat,amire felfigyelt. Összehúzta a szemöldökét,majd megfogta az alsó ajkamat és meghúzta.