Impossible

Kínosan felnevettem,majd idegbeteg fejjel felnéztem barátnőmre,hogy engedje már el azt a szájba baszott pólómat. Harry nagy szemekkel nézte,hogy mi történik most. Meg is értem nem mindennapi látvány voltunk. 

- Figyelj! Ülj le míg átöltözök. – legyintettem a nappali felé. Végig vezette rajtam tekintetét és megrázta a fejét. - Mert nem jó,ami most van rajtad? – kérdezte,miközben rám mutatott. Ne jöjjön már ő is ezzel! Ez más volt. Igazi randi volt. Annyira izgatott voltam,kicsit kiakartam csípni magam az alkalomhoz. - Na,tűnés! – lökött ki az ajtón Cloe. Kösz! Megfogta a kezem és az autójához sétáltunk,előre ment és kinyitotta nekem az ajtót. Mosolyogva ültem be az autójába. A gyomrom összeszorult,mikor beült ő is. Feszült voltam és egyszerre izgatott. Beindította a motort és elindultunk. Ajkamba harapva pillantottam fel rá szempilláim mögül. Szemöldökét összehúzva koncentrált az útra. Az ujjaim izzadtak,de azért még rátettem egy lapáttal,hogy ropogtattam őket,amit nem szoktam csinálni. Meghallottam,ahogy felkuncog. Ránéztem mérgesen. - Mi bajod van? – ütöttem vállon. - Először is! – tartotta fel a mutató ujját. Hah,nekem ne mutogasson vagy leharapom az ujját! – Aki vezet nem illik lökdösni. - Mondj még valami újat is. – mormogtam az orrom alatt. Komolyan felidegesített az okoskodásával. - Másodszor! – mi van? Van második is? Megölöm! – Ne izgulj már ennyire. – nevetett fel. Izgulni!? Hohó! El van tévedve,én biza’ nem izgultam. - Inkább figyeld az utat! – neki döntöttem fejemet az ablaküvegnek és csak kifelé bámultam az út hátra levő részében.

Megérkeztünk. Fél órás út volt. Nem hiszem el,hogy ki kellett jönni a városból. Biztos,hogy elmentünk vagy húsz mellett az út során,de nem neki ez kellett. - Bocsáss meg,de miért pont ez!? – kérdeztem fennhangon. - Nyugodj le,Kicsim. – intett le – Ez sokkal jobb,mint azok. – Hey! A szemtelen,hogy mer becézgetni. Kiszálltunk a járműből,bocsánat kisegített és bementünk. A boltot bejárta a friss sütik illata. A gyomrom korogni kezdett,bár eddig úgy hittem,hogy egy falat se menne le a torkomon. A pulthoz mentünk és végig néztem az összes sütit. Nem viccelek. És rohadt sok volt. Végül egy Gesztenye kockát választottam Harry pedig egy Feketeerdő tortát. Leültünk az asztalhoz. A villával egy kicsit vágtam belőle,majd a számba vettem. Meglepően jó volt. A tészta szét omlott a számban és a hab csak rá tett egy lapáttal. Nagyon finom volt. - Mit gondolsz? – nézett rám mosolyogva. - Finom. – vontam vállat egyhangúan és észrevettem a torta szeleten ékeskedő koktél cseresznyét,amit történetesen imádok. Rá néztem,majd a cseresznyére. - Khm. – köhintettem,amire felfigyelt – A cseresznyét kéred? – kérdeztem meg piros arccal,miközben elfordítottam az arcomat. Nagyon gáz lett volna a szemébe nézni. - Kéred? – hallottam hangján,hogy vigyorog. Ne már! Nem fogom még egyszer ki mondani. - Ohh,hagyjuk Styles. – már szégyelltem magam. - Mondd,hogy áá! – oda fordítottam arcomat és a cseresznyémmel! szemeztem. - Kösz. – mondtam már az édességgel a számban.

Még ittunk egy teát és elhagytuk a cukrászdát. Beültünk a kocsiba, Styles elindította volna a motort,ha sikerült volna. - Na,várj megpróbálom még egyszer. – másodjára se sikerült,se tizedjére se. Na,szépen vagyunk. Szét vet az ideg. Itt maradtam egy városban,ahol még életemben nem voltam,mert nem mozdulok ki otthonról,mert maradi fasz vagyok. Arról ne is beszéljünk,hogy Styles-zal,aki egy pöcs,ki tudja milyen morbid szokásai vannak. Styles rám nézett és ezt mondta: - Ismerek egy hotelt. - Tessék? – ugye most csak viccel? Engem nem fog semmilyen hotelbe vinni,mint a kurváit. Szó sem lehet róla.

- Nem hiszem el,hogy rá vettél. – dünnyögtem mérgesen,miközben benyitottunk a szobánkba. - Nyugi,csak ma! Hívtam már szerelőt. – mondta és hátra dőlt az ágyban. Leraktam a táskámat az egyik székre és leültem az ágy szélére. - Most komolyan ilyen feszült leszel? – csikizte meg a derekamat,mire én rácsaptama kezére. – Hey! - Legalább jól érezted magad? - Igen. – sóhajtottam és tényleg próbáltam megnyugodni,de most csak én és ő voltam. Nem volt ott a húga vagy az anyukája. Csak mi. Felálltam és elindultam a fürdőszobába. Bezártam az ajtót,majd levetkőztem. Beálltam a zuhany alá. A meleg víz végig folyt a testemen,ellazította minden izmomat,ami most nagyon jól jött. Kicsit megnyugodtam. Kiszálltam és magam köré tekertem a törülközőt. Kiengedtem a hajamat,ami eddig kontyban volt és kifésültem. Vissza vettem a fehér neműmet és egy köntöst. Kimentem. - Végre. – nyögte ki fáradtan és felült – Hm. – mért végig,majd alsó ajkát benedvesítette nyelvével. - Fehérnemű van rajtad? – nyelt nagyot,miközben mély zöld szemei még mindig engem figyeltek. - Nehogy azt hidd,hogy úgy fogok melletted feküdni. Természetesen köntösben fogok aludni. – tettem karba a kezemet. Leültem az ágyra. Éreztem nyakamnál a szuszogását és kirázott a hideg. Keze vállamra simult és lassan lehúzta róla a ruhaanyagot így bőrömet szabadon hagyva. Puha ajka súrolta nyakamat. - Olyan jó az illatod. – söpörte arrébb a hajamat. Végig puszilta nyakam vonalát és éreztem,innentől nincs megállás.

Gyengéd érintést éreztem vállamon. Lassan körzött ujjával bőrömön míg fel nem ébredtem. Fintorogtam,ugyanis semmi kedvem nem volt felkelni. Megkerestem kezemmel a takarómat,ami rohadtul nem rajtam volt. Miután sikeresen megtaláltam a fejemre húztam. Hallottam,ahogy hangosan felnevetett. Egy pillanatig tényleg elhittem,hogy otthon vagyok. Megfordultam. Megéreztem illatát,ami reggel is émelyítő. Résnyire kinyitottam a szememet,hogy lássam merre van. Konkrétan a hasát lestem,érte nyúltam és átkaroltam. Orcámat oldalába fúrtam és mélyen beszívtam illatát. Megfogta vállamat onnan pedig hátamra simította kezét. - Nem akarlak megzavarni,de ideje felkelni. – suttogta a fülembe. - He? – néztem rá komásan. Igen, most pedig kezdjük ott,hogy egy ébredés sose olyan,mint a filmekben. Nem,nincs rajtam make-up semmi ilyesmi. Mint minden ember rohadt fáradt vagyok és úgy nézek ki,mint egy zombi,nem beszélve a hajamról. Megtörölgettem a szememet és még egyszer fel néztem rá. Oké. Ez nem mindenkire igaz. Styles reggel is irtó dögös. Kapja be. - Ja! – toltam el magamtól,miközben már felébredtem. - Látom észhez tértél. – nevetett. - Khm. – néztem rá mérgesen. Kimásztam az ágyból és megkerestem a cuccaimat.

- Nem tudtam,hogy tudsz sütni. – mondtam,miközben néztem,ahogy csinálja a palacsintát. Azt hittem,hogy anyuci kisfia (ami mellesleg igaz is) és kiszolgálja mindenben és csak ahhoz ért,hogy beszóljon mindenkinek. - Kész! – mosolygott,majd letette elém a készételt és leült velem szemben. A juhar szirupért nyúltam és imádkoztam,hogy mindet rányomhassam. Miután kinyomtam a felét elégedett mosollyal tettem vissza helyére és neki láttam. Styles csak lesett rám. - Mi va’? – kérdeztem. - Semmi. – nyögte és félmosolyra húzódott szája. Mindjárt elsüllyedek a fejem úgy érzem,mintha égne. - Nem megyünk ma el egy kicsit szórakozni? – kérdezte,miközben a csoki öntettel bénázott. Szórakozni? Tényleg? Hova? Ha valami klubba akar vinni, azt el is felejtheti! - És? – húztam fel a szemöldökömet. - Cukrászda. – nyammogta. - Oh,rendben. – meglepődtem,persze jó értelemben. Nem erre számítottam,azt hittem,hogy vadabb lesz.

Ledobta a földre,majd rázuhant. Összeszorítottam a fogaimat,ez a kis zuhanás biztos fájt neki. Kinyitottam a szememet és ránéztem. Nevetett saját magán és fájlalta a fenekét. Csodálja? Harry kiment,majd mikor visszajött már egy nagy párnával és takaróval tért vissza. - Köszi. – mondtam és leguggoltam mellé,hogy segítsem eligazítani a lepedőt. Styles megfogta a karomat. Az ujjaira néztem,amik körül ölelték a csuklómat,majd a szemébe. Maga alá húzott. A matracon feküdtem. Térde a két lábam között volt karjaimat pedig lefogta. Hozzám hajolt és ajkai egybeforrtak az enyémmel,mondhatni összeilletek. Olyan bársonyos volt a csókja. Mocorogtam érintése alatt,próbáltam kihúzni szorításából a kezemet,hogy a hajába túrhassak. Csókunkba mosolygott és eleresztette a karomat. Ujjaimmal orcájához értem,ami sima volt,majd onnan hajába. Birizgálni kezdtem a göndör fürtöket,aminek hatására morgott. - Ez tetszik neked? – kérdeztem. Oldalra pillantott és vissza rám. Zavarban volt. Nem hittem volna,hogy ez lehetséges,de tényleg megtörtént Harry Styles zavarba jött tőlem. Ezt még a legvadabb álmaimban sem mertem volna elhinni. - Akkor aludjunk. – jelentette ki. - Hogy mi? – ugye nem gondolta komolyan,este 9 óra volt. Ilyenkor szoktak tévézni az emberek. - Vagyis… - dadogott – Hozom a laptopomat. - Oké. – mosolyogtam az ügyetlenkedésén. Miután meglelte a laptopját vissza felé,megbotlott a matracban is. Csoda,hogy nem fejelte le a szerkentyűt. Leült mellém az ágyára és felnyitotta. - Na nézzünk valamit online. - Oké,benne vagyok. – helyeseltem,mivel nem volt tévéje így oldottuk meg. A mai ajánlat pedig: Alkonyat. Mikor megláttam,hogy ez megy automatikusan elkezdtem fintorogni. - Megöregszem és nem fogok kelleni! – mondta Bella. - Nekem biztosan nem! – válaszoltam rögtön és lecsuktam a laptop tetejét. - Köszönöm. – sóhajtotta Styles. - Mi? – kezdtem el röhögni – Miért néztük,ha nem szereted? - Mert azt hittem,hogy neked ez tetszik. - Oh,kösz nem. – ráztam a fejemet. Oké ez egy plusz pont nála. Ülve nyújtózkodtam egyet,majd lenéztem a matracra. - Akkor jóccakát! – intettem és lemásztam a matrachoz. - Mi? Várj már! Ott én alszok. – nyúlt utánam. - Sajnálom Styles. – vontam vállat. Őszintén nem érdekelt,hogy hol fogok aludni csak legyen valahol és ne Styles mellett. - Erőszakos egy lány vagy ugye tudod? – kérdezte duzzogva. - Ööö,ja. – bólintottam elgondolkozva és bebújtam a takaró alá. Styles leült mellém. - Jó éjszakát,Babe. – mondta rekedtesen,odahajolt hozzám és egy puszit nyomott a számra.

Miután helyre állt a gyomrom. Harry felajánlotta,hogy segít zuhanyozni. Aha,persze. Végül inkább bezártam a fürdőszoba ajtaját,hogy még véletlenül se tudjon bejönni. Levettem a felsőmet és az ajtó aljához tettem,ahol volt egy szellőző. Tudom kicsit paranoiás,de belőle mindent kinézek. Levetkőztem,felfogtam a hajamat egy kontyba és beléptem a zuhany alá. Egy pár percig eltartott,mire beállítottam a megfelelő hőmérsékletet. A kezembe nyomtam egy adag mandula illatú tusfürdőt. 

- Basszus Hope! – nyögte az ajtón keresztül. Szerintem már hisztérikusan sírt,amiért lemaradt a zuhanyzásról.

Felálltam és odamentem a fenyő íróasztalhoz,majd végig simítottam a felületét. A sok fotó közvetlen az asztal felett voltak a falon. Az asztalon egy kis lámpa,parfüm,könyvek és a fényképezőgépe volt. A fiókon akadt meg a tekintetem. Vajon mi lehet benne? Harry-re néztem,aki csak bámult össze-vissza,de éreztem,hogy azért oda figyel rám. 

- Ööö. – szólaltam meg. Nem Mertem megkérdezni,hogy: „Turkálhatok a fiókodban? Hm? Nem? Miért nem?” Na ezért,ez eléggé hülyén jönne ki. Meg amúgy is nem turkálnék benne,hanem csak megállapítanám,hogy mit rejteget benne. Ez nem tűnik valami nagy bűnnek. - Na nyisd már ki,mielőtt még elájulsz. – vigyorgott. - Te jó ég. – rázott ki a hideg. Ennyire látszott volna rajtam? Nem néztem hátra,nem akartam látni az önelégült arckifejezését. Fogcsikorgatva fogtam meg a szekrény gombját és kihúztam. Még több kép. Saját magáról nem volt kép csak baráti társaságban. Kezembe vettem egy adagot és nézegetni kezdtem őket. Akaratlanul is elmosolyodtam,miközben néztem őket. Nyaralások,táborok spontán kiruccanások. Grimaszolni kezdtem,olyan érzésem volt,mintha citromba haraptam volna. Jess és Styles volt rajta. Valamilyen tengerparton. Annyira szerethette,hogy elvitte magával nyaralni csak,hogy másik helyen dughasson vele? Észrevette,hogy már egy ideje csak ezt az egy képet bámulom nem épp a legszebb arckifejezéssel. Mellém sétált és lenézett rá. Nem kapta ki a kezemből és takarta el,hogy „ Úristen! Ezt nem kellett volna látnod!” Helyette leguggolt mellém és ezt mondta: - Ez már a múlt. - Szép kis múlt. – mondtam – Tudtad,hogy itt van. – válasz helyett csak bólintott. Persze,hogy tudta. - De,ha akarod elfelejthetjük. – kihúzta a kezemből és elkezdte volna széttépni,de megállítottam. - Harry,nem kell ezt csinálnod ez jó lesz tanulságnak. – simítottam meg kézfejét. – Ezt a képet felhasználhatod,hogy megnézd,hogy néz ki egy kurva és így nem fogsz kikezdeni ilyen emberekkel. – vigyorogtam rá,amire kínosan elnevette magát. - Na keressünk mást. – nyúltam be hátulra a fiókban. Megmarkoltam valami dobozkát és ki húztam. A vigyor az arcomra fagyot,majd ránéztem Harry-re,akinek a szemében ott volt a huncutság. Ugyanis egy doboz durex-et tartottam a kezemben. Fő a védekezés! Hurrá! - Oké. – mondtam végül és visszadobtam a fiók hátuljába. - Figyelj,ha nem akarsz kicsi Harry-ket… - Oké,felfogtam – tartottam fel a kezemet védekezően – DE! Honnan veszed,hogy egyáltalán én engedném neked,hogy a micsodáddal felém közelíts? – húztam fel a szemöldökömet. - Hihetetlen vagy. – röhögött és felhúzott a székről. Felsőtestünk egymáshoz simult,göndör fürtjei az arcomat csiklandozták. A szemkontaktust tartotta,miközben közelebb hajolt,majd egy gyengéd csókba bonyolódtunk. Kezemet tarkójához emeltem és ujjaimmal göndör fürtjeit birizgáltam. Mikor eltávolodtunk kezét lejjebb simította fenekemre. Elvörösödve hajtottam fejemet mellkasára. - Gyertek enni! – szűrődött be halkan az ajtó túloldaláról egy hang. - Menjünk. – mondta és egy puszit nyomott a fejem tetejére. Kézen fogott és kimentünk. Nem értem,hogy hogyan lehet vacsoránk,mikor csak a húga van itthon. Ugyanis Styles szülei elutaztak egy konferencia miatt vagyis csak ennyit mondott nekem. Beértünk a konyhába. Az asztal közepén pizza volt. Mirelit pizza. Aranyos próbálkozás volt egy hétéves kislánytól. Mosolyogva ugrálta körbe az asztalt,leült az asztalfőhöz és kivett egy szeletet. Kétlem,hogy belé fog férni. Olyan cérna vékony. Lemerem fogadni,hogy ha megnő modell lesz belőle. Kétlem,hogy majd éheztetni fogja magát,ugyani hiába eszik sütit,tortát vagy bármilyen édességet rajta nem látszik meg semmi. A génjeimben lehet. Én pedig úgy nézek ki lassan,mint egy hájas víziló. Elvettem egy szeletet és elkezdtem rágni. Lehet érezni,hogy fagyasztott volt,de ehető. Harry kivett kettőt is. Nagy szemekkel néztem,ahogy befalja. Van étvágya. - Ma még nem ettem semmit. – mondta teli szájjal. Grace hangosan nevetett bátyján. A tányéromra néztem, a pizzámba csak egyet haraptam és szerintem elegendő volt mára. - Hm? – nézett a kajámra és rám,majd ezt úgy háromszor. - Tele vagyok,otthon tele ettem magam. – tettem kezemet a hasamra.

Harry felkapta Grace-t,hogy elvigye fürdetni. Addig én elmosogattam a tányérokat. Bementem a szobájába és leültem az ágyra. Kicsit hányingerem volt,de nem érdekelt különösebben úgy voltam vele elfog múlni. Fél óra múlva Styles vissza jött. Magzatpózban feküdtem az ágyon és próbáltam ki verni a fejemből azt a kérdést,hogy most hányjak e vagy sem. - Hey Babe. – jött oda hozzám és leguggolt az ágyhoz. Mutatóujját végig húzta arcomon. Felnyitottam a szememet és ránéztem. - Fáj valamid? - Öhm,nem csak émelyeg a gyomrom. - Mert éhes vagy. – közölte úgy,mintha ez természetes lenne. - Dehogy,hisz én… - Nem ettél semmit,szerinted bevettem? – kérdezte és elhagyta szobát. Basszus,most mérges rám!? Pár perc múlva visszajött egy banánnal. Kibontotta,majd letört belőle és felém nyújtotta. Felültem és kezembe vettem rá néztem és legszívesebben ide öklendeztem volna. - Lassan egyed,de hidd el utána jobb lesz. – számhoz emeltem és lassan,de megettem. Egy óra szenvedés után kivégeztem a banánt. - Pihenj. – mondta és elfordult,hogy levegye a pólóját és a nadrágját. Kezemet a szemem elé tettem, óvatosan kikukucskáltam két ujjam közt. (mellesleg jó segge van) - Öö én is átöltözök. – ültem fel Harry oda adta a táskámat – Fordulj el Styles! – szóltam rá. - Akármilyen rosszul is vagy, a stílus megmaradt.

A válaszomra elvigyorodott.

- Uhh,most nem akarom tudni,hogy mire gondolsz. – kuncogott,majd visszatért bőrömhöz és csókjai helyén felforrt a vérem. Ahol utoljára kiszívta a nyakamat egy gyengéd puszit nyomott rá. Ajkamat erősen haraptam be,hogy semmiféle hangot ne adjak ki. Anyám kitérne a hitéből,ha meghallaná. Harry nem tetszését kinyilvánítva felmordult,majd eltávolodott tőlem és a szemembe nézett.

- Tudod,anyu. – fejemet az ajtó felé biccentettem. Leszállt rólam és lehuppant mellém az ágyra.

Nedves hajamat törölgetve jöttem ki a fürdőből,mikor megláttam édesanyámat az ágyamon ülve. Ujjait tördelve figyelte minden mozdulatomat. Megálltam előtte és felvontam a szemöldökömet. Miért van itt a szobámban? Elmegyünk nyaralni és beakarja jelenteni? Ezért is furcsálltam. Nem szokott bejönni ide csak,ha nagyon muszáj vagy valamit nagyon elrontottam. Ugh. Az utóbbi lesz. Beszívtam alsó ajkam és ráncoltam a homlokomat miközben vártam az ítéletet,amit kiszab rám a…miért is? Nem csináltam semmit. Azt hiszem. - Valami fontos dologról kell beszélnünk – kezdte na már rosszul hangzik – Tudom,hogy van egy barátod – hajajj jól kezdjük,most pedig mondj egy olyan tényt is,ami nem újdonság nekem. - Szóval – idegesen ráncolta a homlokát,majd kínosan elmosolyodott – Nem is tudom,hogy mondjam el. Tudod mit maradjunk a szokásos módszernél. – Tessék?Most miről van szó!? – Vannak a méhek,vagyis nem a madarak és… - Anya! – vörösödtem el – Nem kell ezt elmondanod! - Jaj, értem. – bólintott – Akkor elmondom rendesen,tudod eljön a pont amikor megismerkedsz valakivel és… - Anya! Semmiféleképpen – a törölköző,ami eddig a hajamon volt azzal a piros arcomat takartam. Azt hiszi,hogy nem tudok ezekről a dolgokról!? Mivel párkapcsolatban vagyok ez is azzal jár,bár én szentül hittem abban,hogy csak házasság után fogom megtenni azt. Remélem nem gondolja anyu,hogy egy felelőtlen kamasz vagyok,aki rögtön lefekszik az első fiúval,akit meglát. Oké,beismerem az ilyen korban van ez aféle „ a hormonok bevadulnak” állapot. Ebben az a gáz,hogy Styles idősebb nálam,de mégis ő a kanos állat! - Nem kell elmagyaráznod. - O-oké. – nézett fel rám nagy szemekkel. Fel állt és már ment volna ki a szobámból,de még egy pillanatra visszafordult. Rémült arccal tekintet rám,amit egy kicsit megijedtem. Lehet,hogy halott valamit abból,amikor Harry itt volt? - Figyelj az nem az én hibám volt – kezdtem a magyarázkodást – Ő kezdte el! - Miről beszélsz? – nézett rám értetlenül. Áhh,szóval nem arról van szó. Kííínos. - Mit akartál mondani? – tereltem a témát. - A védekezésről még nem beszéltünk. – emelte fel fontoskodón a mutatóujját. - Na,de anya!

(Egy bő felvilágosító beszéd után)

Ledobtam a táskámat a szőnyegre és körbe néztem. Egy szerű szobája volt,fehér falak rajta rengeteg fényképpel az íróasztala felett. Barátokról és családtagokról. Azt hiszem. Ja,igen rávett,hogy nála aludjak. Tényleg őszintén „örülök”,hogy így kell kezdjem a nyaramat. Utána kiderült,hogy anyu erről tudott azért számolt be az élet csodáiról. Khm. Nem hiszem el,hogy erre rá vett. Alig ismerjük egymást és én még sose... - Mi a gond? – kérdezte,miközben kinyitotta a táskámat. - Miért is csináljuk ezt? – azt hiszem tikkelni kezdett a jobb szemem – Mit csinálsz a táskámmal? - Keresek valami kihívó fehérneműt. - rossz válasz. Kezemet ökölbe szorítottam és közelebb léptem hozzá. Styles felnézett rám ugyanis még mindig a táskám mellett guggolt. Letérdeltem elé és elkezdtem ütögetni a vállát. Hangosan nevetett,miközben folytatta tovább a turkálást. Rácsaptam a kezére és elhúztam onnan a táskámat. - A nap fogása. – nézte a kezében tartott melltartómat. - Te jó ég! – pirultam el. Ennél jobban nem is lehetne már megalázóbb. Szégyen. - Ez tetszik – méregette – Vajon hányas a mérete? – nyúlt a belül levő cetlihez. Felálltam és pofon vágtam. Tenyérlenyomatom ott maradt az arcán. Ijedten kaptam számhoz a kezemet és hátrébb léptem. Oké,megérdemelte,de azért ez fájhatott neki. - Uhh – vakartam meg a tarkómat kínosan – Megérdemelted. – tettem csípőre a kezemet. - Tény és való. – húzta száját féloldalas mosolyra. – És teljesen megérte. – vigyorgott. Hát ő semmiből sem tanul? Persze,hogy rögtön a jó oldalát veszi le belőle. Ez a fiú kész katasztrófa. - Mindegy. – fordultam el tőle és leültem az ágyra – Van valami matrac,ahol alhatok? – néztem körül hátha ki készítette. - Aha. – bólintott – Rajta ülsz. - Álmodban se. - Igazad van,mert te már megálmodtad. – villantotta rám fehér fogait. - Kösz. – dünnyögtem.

Izzadtam,hosszú hajam a nyakamhoz tapadt,ahogy a pizsamám is. Meg voltam lepődve ,hogy egy álom ennyire megrázhat. Eléggé érdekes volt. Össze-vissza forgolódtam. Nagyon össze voltam zavarodva,az álom olyan volt,mintha valóság lett volna,annyira élethű. Beleborzongtam,miközben visszaemlékeztem a cselekményekre. Felnyitottam a szememet. Álmosan meredtem magam elé és homályosan láttam,hogy ott ült valaki az ágyam szélén. Halkan motyogtam valamit neki. - Hope. – nyúlt oda a homlokomhoz és hozzá érintette kézfejét. Megtörölgettem a szememet,majd felültem az ágyamban és az előttem levő alakra néztem,már teljesen éberen. - Mi a francot keresel itt? – kérdeztem szemrehányóan. - Gondoltam eléd jövök az utolsó suli reggelen,erre te sehol se vagy. – mosolygott – De mindegy. - Mindegy!? - Mi történt? Valami rosszat álmodtál? – váltott gyorsan témát és aggódó tekintete fürkészni kezdte az arcomat. Arcom természetes színéről vörössé vált,azt hiszem ez eléggé természetellenes volt. Nem mondhatom el neki,hogy róla álmodtam és eléggé intim helyzetben voltunk,hogy szépítsek a dolgokon. Ahogy arcomat nézte elvigyorodott. - Talán rólam? - Nem. – szálltam ki az ágyból és a mosdóba mentem – Gyorsan össze kapom magam,menj ki! – szóltam rá. Megkönnyebbülés volt végre lezuhanyozni és friss ruhába öltözni. Mikor lementem a földszintre Harry anyukámmal beszélgetett a nappaliban. - Oh,drágám. – nézett rám édesanyám. - Nem úgy volt,hogy kint megvársz? – sziszegtem a fogaim között. - Úgy volt. – bólintott – De egyszerűen nem bírtam ellenállni ezeknek a sütiknek. – automatikusan a dohányzó asztal felé néztem,ahová anyu tett ki csokis kekszeket egy tálba. - Remek – sóhajtottam és Harry-hez sétáltam. Füléhez hajoltam – Tényleg menjünk. - Oké! Köszönöm a finom sütit,viszlát Carie!

- Carie!!?? – kérdeztem ledöbbenve és azt hittem lefejelem a kesztyűtartót. - Hát igen,sokáig öltözöl tudod? Közben összebarátkoztam anyukáddal. – észrevettem. Oké ennyit erről még én öltözök addig ő puszi pajtás lesz anyával. Remek. Amíg vezetett az iskolához,addig csönd volt,majd mikor megállt,végül feladta: - Most emiatt duzzogsz? - Úgy néz ki. – fújtattam. - Rólam álmodsz,utána még mérges is leszel rám. - Hey! Azt egy szóval sem mondtam,hogy rólad volt benne szó! - Pedig nagyon úgy tűnik. – kacsintott rám és kiszállt az autóból, az én oldalamhoz ment és kinyitotta nekem.

Természetesen a fizika meglett tartva utolsó nap is. Nem értem,mire ez a nagy hűhó! Hiszen minden tantárgyból már csak lazultunk,beszélgettünk egymással,ki bukik meg és kinek milyen lesz a nyara. Nem fogok semmiből sem meg bukni,de az is meglepett,hogy Styles se fog,hiszen úgy került hozzánk ide,hogy nem sikerült neki az év vége és olyan sok tárgyból bukott,hogy osztályt kellett ismételnie. Talán jó hatással voltam rá és tanult…vaaagy puskázott rólam. Igen,a második lehetőség sokkal elképzelhetőbb. Nem azt mondom,hogy én vagyok a „legjobb tanuló”,de elmegy. Utolsó óra után mindenki elköszönt egymástól,hisz már nem látjuk egymást. Diego eléggé furán próbált megölelni,de Harry elhúzott onnan így khm, az ő karjaiban lapultam meg,ami eléggé furcsa érzést keltett bennem,mert ahányszor csak hozzám ért mindig az álom jutott eszembe. Harry szerintem végig pacsizta a fél sulit,még azokat is akiket nem ismert. ( hát igen a menőség)

Igaz,hogy más volt,de mikor rátekintek egy angyalt látok szárnyak nélkül. Az arca mozdulatlan volt,a tanárnőt figyelte,ahogy épp magyarázta a testek mozgását. Ez az fizika! Valamiért ebből a tantárgyból sosem voltam jó. Vagy csak nem szerettem (vagy mindkettő). Könyörögve néztem a faliórára,hogy teljen már el az a három perc a jelző után és végre szabaduljunk innen. De az óra folyamatosan csak azt az unalmas lassú,kattogó hangot adta ki. Idegesen markoltam meg a pad szélét. Szempillámon keresztül pillantottam fel Styles-ra. Még mindig nyugodtan hallgatta a tananyagot. Amilyen mélyen elgondolkodtam ezen,olyan hirtelen csöngettek ki. A tanárnő összepakolta a könyvét és jegyzeteit,mellkasához szorította és elhagyta a termet. Mielőtt Styles felállt volna megragadtam a pólója végét. Nagy szemekkel nézett le rám és visszaült a helyére. - Mi a gond? - Mi a gond!? – ismételtem meg kérdését és tényleg nevetségesnek tartottam – Nincs semmi csak nem tudtam,hogy, ennyire érdekel a fizika. - Jaaa – esett le neki és elvigyorodott – Szóval szoktál nézni órán – basszus! Ez a „gyerek” azt szűri le belőle először nem,hogy válaszolna. - Amúgy csak elgondolkodtam – vont vállat. - Mi va’? Szóval,te csak bambultál a tábla felé végig? - Nem mondanám bámulásnak,gondolkodtam. - Micsodán? – nevettem fel kínosan. - Hogy még sosem aludtunk együtt – jelentette ki halál komoly arccal. - Styles – sziszegtem a fogaim között – Erre szántál 45 percet az életedből? – kiáltottam,de inkább elsüllyedtem volna a helyemen,mikor mindenki felénk fordult. - Ja. - Nem hiszem el – mosolyodtam el gúnyosan – Mellesleg – váltottam fapofára – Ne is álmodj róla,hogy egyáltalán egy ágyba bújjunk,hisz még csak alig egy hete vagyunk együtt – grimaszolt a válaszomra. Meglepetésemre Louis jött be az ajtón. Az osztályunkba járó lányok rögtön elkezdték igazgatni felül azt,ami nincs. - Hello! – intett nekünk mosolyogva. Ujjait ökölbe szorította majd,Harry-hez emelte kezét és megcsinálták a szokásos „öklözzünk bonyolultan” dolgot. Nem értem a fiúkat,miért kell ilyen bonyolult kéz jelekkel bombázni egymást. (Áhh hagyjuk) - Min megy a vita? – kérdezte és neki dőlt a padnak,majd kezébe vette a biológia tankönyvemet (ugyanis az lesz a következő óránk) és lapozgatni kezdte. Miután végzett fintorogva félredobta. - Nem volt még nálam – sóhajtotta Harry. - Micsoda? – pattant le a padról – Barátom,beszéljünk akkor,ha már meg volt addig is… - elfordult,majd röhögve visszavágódott a pad tetejére. Elpirulva sütöttem le tekintetemet az ölemben lévő kezemre és szégyelltem magam,hogy ilyenekről beszélnek,pláne Louis-val. - Idióta. – nevetett vele együtt Harry. És végszóra becsöngettek. Igazából most az egyszer nem bántam. A csengő volt most az én szuperhősöm,jött megmenteni ettől a kínos szituációból. Wááh.

Bejött a biológia tanár és elkezdődött az óra. Meglöktem Styles könyökét és felé csúsztattam egy összehajtott,kicsi papírt. Pimasz mosoly jelent meg arcán,mikor elolvasta a levelemet és hitetlenül megrázta a fejét.

„Lou tudott róla,hogy mi ketten…?”

Ajkairól olvastam le a választ : „Igen” Hát persze,hogy mindent elmond neki. A kis lapom pár perc múlva újra az én kezemben volt. Kinyitottam és elolvastam írását.

„Miért nem jelöltél vissza facebook-on?” (Most komolyan? Ez annyira fontos?)

„Az mellékes,nem akarok ott nyáladzani. Undorító.” „ Jó mert én se ;) „

- Most akkor,hogy lezártuk az ember csontjairól az anyagot,jöjjön a közösülés! – Harry-vel egyszerre kaptuk fel a fejünket.

Egyre gyorsabban és nagyobbakat léptem. Éreztem,mögöttem volt. Gondoltam,hogy nem fogok sokáig vezetni ebben a „macska egér” fogócskában. Hosszú ujjaival közre fogta felkaromat és visszarántott. Hátam mellkasának ütközött. Kirázott a hideg,mikor megéreztem meleg leheletét nyakamnál.

- Na jössz? - Nem! – löktem félre,de egy pillanatra se lehet megállítani. Az előbbi gyenge fogásából erős szorítás lett,már a csuklómon. - Eressz már el! – megfogtam a kezét és próbáltam lehámozni magamról. - Velem jössz,nincs vita! Itt én irányítok! – hangos volt és szokatlan. Szokatlan,amiért így beszélt velem,bár tudtam,hogy lesznek ilyen perceink. Szokatlan,de mégis ismerős. - Hagyj már békén te seggfej! – körmeimet bőrébe mélyesztettem. Felkuncogott nevetséges próbálkozásomon. Szemeibe néztem. Gúnyosan tekintett le rám. Azt hiszi mindent,mindenkit irányíthat pedig nem,legalábbis engemet nem. - Ha ennyire nem bírod a stílusomat,menj vissza dugni azzal a kurvával! – köptem. Pupillái kitágultak a meglepődöttségtől,szája egyenes vonallá préselődött. Kezét felemelte a hirtelen jött dühtől. Szorosan behunytam a szememet és vártam,hogy pofon vágjon. Végül is megérdemeltem volna,hisz eléggé lehordtam. De egyáltalán nem bántam meg. Mindig is szókimondó voltam és nem fogom neki megadni azt az örömöt,hogy magamban tartom a véleményemet. Ha ő csak így letámad,akkor nekem is van jogom őt. És ettől a pofontól védekezni úgysem tudtam volna. Meglepődtem… Ajkai szorosan tapadtak enyémhez és örültem,ha két csók között tudtam venni levegőt. - Szerinted… - mondta – Ha még itt vagyok az,mit jelent? – komoly volt. Szemei őszintén ragyogtak, és fürkészték tekintetem. Nem válaszoltam,pillantásomat lesütöttem és csak bámultam a koszos járda lapokat. Igen,gondoltam miért van még itt vagyis próbáltam elhitetni magammal,de még ezt is nehéz beismerni. - Szeretlek. – homlokát enyémnek döntötte – És kérlek néz rám,ha már egyszer bevallom az érzéseimet úgy századjára is. – akaratlanul is halványan elmosolyodtam. Nem gyakran mondjuk egymásnak sőt,még a kapcsolatunk elején,már ha azt lehetett annak nevezni inkább „játszadozásunk” elején hangzott el párszor. Akaratlanul vagy tudatunknál fogva is. Kezem már kijutott szorításából. Ezt kihasználva felemeltem,majd bőrdzsekije gallérját megragadtam és magamhoz húztam. Gyengéd csókba bonyolódtunk. Olyan más… - Elkésünk. – jutattam eszébe az iskolát,de ő csak vállat vont. - Egy napot kihagyhatunk. - Styles,ne menőzzél itt nekem,te puhány alak. Irány az iskola! – rángattam az autója felé. Elég vicces helyzet volt,előbb még ő akart engem magával vinni.

- Mi az? – kérdezte észrevéve,hogy nézem. Szeme sarkából rám pillantott.

- Uh,semmit. – kezemmel megszorítottam a pólóm alját,ideges voltam. Mintha nem tudná,argh. Végül megérkeztünk a házam elé,csendesen ültünk és csak néztünk előre,majd végül megtörtem. - Ki volt az? – hangom vékony lett,amitől még én is megijedtem. - Jess volt. – vonta meg a vállát. Kezeit levette a kormányról és térdemre helyezte. Szám „o” alakot formált. Meglepődtem,bár kiszámítható volt. - Hm – cinikus mosoly ült ki arcára – Mindegy. Egyszerűen nem bírja elfogadni,hogy egy kurva. – homlokomat ráncoltam az indokára. - Mi az? Úgy tudtam rühelled. – rám nézett,amitől kirázott a hideg. - Igen,de…oké nem panaszkodok,igazad van. – kínosan felnevetettem és hajamba túrtam. Kezemet az övére simítottam,ami épp a térdemen pihent. Ujjai összekulcsolódtak az enyémmel. Szorosan megszorította a kezemet. - Ugye nem húzod fel magadat emiatt? – kérdeztem és arcát kezdtem fürkészni. - Nem. - Ugye nem ütöttél vissza? - Nem. – mérgesen nézett le rám és legszívesebben elsüllyedtem volna az autó alá. Idegesen nyúlt a kesztyűtartóhoz. Kinyitotta,majd kihúzott belőle egy dobozt. Felnyitotta és kihúzott belőle egy szál cigarettát,a szájába vette,míg előkereste a farmerzsebéből a gyújtót. Meggyújtotta,beleszívott,majd kivette a szájából és egy nagy adag füstöt fújt ki a levegőbe. Pólómat orromhoz emeltem,sosem bírtam a cigaretta füstöt. - Mit művelsz? - Feszült vagyok. - És ez szerinted megoldás? – néztem mogorván a csikkre,ami az ajkai között volt. - Ettől legalább megnyugszok. - Halálodig. – dünnyögtem és kikaptam a szájából. A kocsiajtót kinyitottam és kidobtam rajta. - Mit művelsz? - Feszült voltam. – érveltem ugyanazzal. Állkapcsa megfeszült válaszomra. Közel hajolt hozzám,ajkai súrolták arcomat. Egy pillanatra elgyengültem közelsége miatt,és ezt ki is használta. Az ülést hátra döntötte,lábát gyorsan átvetette rajtam,kezeimet pedig fejem fölé szorította erős kezével. Száját enyémre nyomta. Éreztem leheletén a cigaretta ízét. - Akkor rajtad vezetem le. – ajka az enyémhez ért,miközben beszélt – Mázlid van,hogy nem az én házamnál vagyunk. - Mi? – nagy szemekkel meredtem rá és emésztettem,amit mondott,de nem sokáig adott rá lehetőséget. Vadul csókolt,ajkai szinte tépték az enyémet. Nyelvével végig nyalta alsó ajkam,amire az csak egy másodpercre elvált a felsőtől. Ezt az alkalmat megragadva becsúsztatta nyelvét a számba. Szorítását elengedte és nagy kezeit a vállamra tette,majd lejjebb csúsztatta. - Hey! – löktem le magamról. Felmordult,amiért nem folytathatta az előbbi intim megmozdulását. - Ha nem fogsz megváltozni Styles,akkor kapsz a másik oldaladra is egy foltot! – fenyegettem meg és berohantam házba. Miután becsaptam magam mögött az ajtót neki dőltem és akkor eszméltem rá,hogy mit is mondtam. Basszus. Mérges vagyok rá,de még is amit az előbb csináltunk annyira más volt a megszokottnál. Biztos így csókolta Jess-t is vagy mindig is így. Vajon neki adott olyan sokat mondó csókokat,mint nekem? Olyan gyengédet,vágy telit? Vajon…? Ne is gondolkodj ilyeneken Hope! Hisz az előbb még letámadt az a seggfej! Ez igaz,nem is érdekel. - Kicsim,minden oké? – kérdezte anyu,akinek a kezében egy fakanál volt. Vajon mi lesz a kaja? Mondjuk egy rántott hús jól esne,sült krum… - Hope! - Hm? – kaptam fel a fejemet. - Ne bambulj már el! – rázta meg a fejét anyu és eltűnt a konyhában.

A tükör előtt álltam és néztem magam. Kicsit más voltam a megszokottól. Talán szebbek éreztem magam,bár ezt nehéz beismerni ezzel az önértékeléssel,ami nekem van. 

Ujjaimat végig futattam hosszú,hullámos hajamon. Kezemet nyakamra simítottam,mutatóujjammal megnyomtam a lilás foltot,amibe éles fájdalom hasított. Összeszorítottam a fogamat az érzésre és inkább békén hagytam. Igen,megjelölt és ez ellen nem tehetek semmit. Valamivel el kell rejtenem. Mivel már itt vagyunk a nyár elején sálat nem vehetek fel,egy garbó hülye ötlet,a hajamtól megpusztulok szóval ennyi. Végül úgy határoztam,hogy nem megyek iskolába. 

Idegesen rohangáltam össze-vissza a szobámban azon gondolkodva,hogy mit tegyek míg végül az ágyon kötöttem ki fáradtan. Muszáj suliba mennem. Nyúzott fejjel fordultam át a hátamra és csak lestem a plafont. Kopogtak. Halkan motyogtam egy „Gyere be”-t. - Mit csinálsz? – kérdezte és ajkán egy mosoly játszott. - Mi? – ültem fel hirtelen – Te mit keresel itt? – végig néztem rajta. A megszokott fekete csőnadrágját viselte,egy fekete rövid ujjú pólóval. Azt a cipőt pedig már rongyosra hordta. - Azt kérdeztem,mit szenvedsz még a szobádban!? - Ja,semmit –mondtam halál komolyan. Ugyanis magamban már elképzeltem,ahogy az egész napot a szobámban töltöm. El is képzeltem. Vázolom: Fekvés,laptop,fekvés,alvás,kajálás,laptop,alvás. Igaz milyen izgalmas? Na,szerintem is. - Csak úgy spontán úgy döntöttem,hogy nem megyek suliba – vontam vállat. - Ööö,oké,miért is? – húzta fel kérdőn a szemöldökét. - Miattad. – dobtam neki mérgesen a legközelebb eső párnámat,amit elkapott. Oké,ez most nem jött össze. (Kíííínos.) - És menj a francba a hülye reflexeiddel – álltam fel idegesen – Amúgy is meg ki engedett be? – indultam el felé. - Anyukád? – kérdezte. - Micsoda!? Ő nem tudhat rólad ez argh! – léptem még egyet felé és már ütögettem. Hangosan nevetett fel,nevetséges próbálkozásomon,aminek az volt a célja,hogy laposa verem. Na,persze. Csak optimistán. HAHAHA NO. Abba hagyta a nevetést. Mindkét csuklómat megragadta,hosszú ujjai erősen szorították a bőrömet. A szemembe nézett és nem engedte,hogy megszakítsam a szemkontaktust. - Elvárom,hogy viseld – mondta nyugodtan és lehajolt a nyakamhoz,gyengéd csókot nyomott a jelölt bőr felületre. Ajkamat beharaptam úgy figyeltem,ahogy újra kiegyenesedik és rám néz. - Mehetünk? – lassan bólintottam,kézen fogott és kimentünk.

Rögtön helyet foglaltam a kemény iskola széken. Sajnos barátnőmet csak egy béna integetésre méltattam. Nem akartam,hogy lássa. A jobb kezemet állandóan a nyakamon tartottam. Nem szerettem volna,hogy mindenki megnézze,hogy milyen idióta voltam. - Khm,Hope. – hallottam meg hangját a fülemnél. Testemen végig futott a hideg. Brr. - Mond – fordultam felé kínos vigyorral. Te jó ég,mit gondolhat most rólam. Gyorsan eltörölöm az arcomról ezt az ostoba vigyort. - Azt akarod,hogy csináljak egyet a másik oldalra is vagy elveszed onnan a kezed? – kért meg a lehetetlenre. Nagyot nyeltem. Sajnos hittem neki,tudtam,hogy ha most ezt nem teszem meg egy újabb folttal fog gazdagodni a nyakam. Remegve helyeztem kezemet a pad tetejére. Szemem sarkából láttam Styles elégedett mosolyát. Idegesítő.

Becsöngettek. Fészkelődtem a helyemen,majd gyorsan a kontyomhoz kaptam és kihúztam belőle a hullámcsatokat. Diadalittasan fordultam Styles irányába,aki nagy szemekkel kísérte végig mozdulataimat. - Azért van itt még valami! – vigyorogtam rá. - Megfogsz sülni – jelentette ki biztosan a tényt. Kösz,nem kell emlékeztetned rá,hogy meleg van. Képzeld itt a hajamnál úgy +40 fok van.

Beültem a kocsiba még Harry-re vártam. Lehajtottam a napellenzőt,amiben egy kis tükör is volt. Hajamat gyorsan egy kontyba fogtam és visszahajtottam. Harry idegesen sietett az autójához. Beült,majd szó nélkül elindult. Nem mertem hozzászólni Ijesztő volt,ahogy meg volt merevedve. Az álla megfeszült és a karja is. Ujjai a kormányt erősen szorították ujjhegyei elfehéredtek. Pillantásomat felvezettem a szemére,onnan pedig az arcára. Orcája duzzadt volt és piros.