#ismered

Szívemet üresen hagytad, megkaptad.

Én nem léptem túl Rajtad, akartad.

Bár Te rég más szemében kutatod utad.

“Bárkit elvehetsz Istenem csak Őt ne!”

Bár igaz volna, s még én lennék a hőse.

De boldogságának már más a felelőse.

Szívével az Ő lelkét már más festi.

Színeimet benne teljesen átfesti.

Emlékeim képkockáit lefesti.

Azt mondtad, ha lelkem sötétbe térne;

“ott újra találkozik két szemünk,

együtt boldogságért szédülünk”.

Összecsúszik két kezünk.

Nyújtanám kezem, de nincs itt a kezed,

s már hiába keresem két szemed.

Elzártad előlem életedet.

Makacs vagyok, önfejű és szőke,

de fejed miattam már nem főne,

sok mindennek lehetne ez előnye.

Már látom érkezésed talán hiába várom,

pedig csak egy ölelésedre vágyom,

és egy csöpp mosolyra a szádon.

Képzeletem rég nem jár máson,

ezt egy kicsit neha bánom,

de már engedem csak hadd fájjon.

Álom, amiben sokat járok balatoni tájon,

Kémleled ott még a szép eget?

S látod benne azt a kék szemet?

Remélem elér hozzád az üzenet,

és, hogy egy kicsikét felém vezet,

és rajtam jár majd eszed.