Csapó Angéla: Bajaim az idillel
Mikor a konyhaasztalnál olvas,
miközben répát pucolok,
mikor álmomban a kezem megszorítja,
mikor azt mondja a telefonba,
hirtelen váltással,
hogy nem, nem hagylak szarban,
mikor mézszínű fény
és magzatvíz áramok,
mikor szeretetünk csupaszon,
jóságunk felfakadva,
akkor úgy szeretném, ha újra
rám vágná az ajtót,
és csak lebaszná a szatyrot,
ha elege lenne belőlem,
és alig várná, hogy lelépjen,
ha még úgy tékozolnánk egymást,
mint akik halhatatlanok.
















