#ihlet

Nyomódik a mellkas,

Remeg a láb,

Nehéz most élni,

Ha a szemem így lát.

Beleremegek, igen beleremegek,

S már bársonyos is a hangod.

Úgy éreztem nem lesz több,

De a szívem feladta a harcot.

Cikáznak a szálak,

Rohannak a fejembe,

Üvöltözik a világ:

Csak most hallgass az eszedre!

Hozzád húz minden,

Sőt még annál is jobban.

Néha átfut rajtam:

Jobb lenne most holtan..

Holtan szerethetlek,

Nem mondja meg senki.

Nehéz így a világban

Őszintén szeretni.

Pedig szeretnélek,

Mint ki egy embert szerethet,

Amikor a naplementés tájban

A nap a földbe remeghet.

Hazamehet azért,

Hogy nyugovóra térjen,

Hogy minden bajt és gondot

Elmúlni reméljen.

És nem lehet, hisz nem lehetek

Az, ki lennék neked.

Mégis oly erősen öleled körül

Botrányos szívemet.

Botrányos, hisz szeret,

Kit nem is szerethet.

Rossz, ha a szív talál,

Pedig nem is kereshet.

Bűn azt így szeretni,

E bűnös lélekkel,

Ki bűntelen, bajtalan,

S tele reményékkel.

Bűn téged szeretni:

Így hát bűnös vagyok.

Bűnös vagyok kívül, belül,

Mert hiányzol nappal, s amikor a nap álomba szenderül.

amikor szeretek valakit

szárnyakat adok neki

de

ha tudod milyen repülni

már nem is akarsz majd

a földön lenni

talán ezért van

hogy sosem térnek

Az ellentétek vonzzák egymást:

Nagy kérdés, remeket mi teremt: a tudás vagy az ihlet.