Életem Lapjai

Másfél évnyi csend után sem tudok rá igazán haragudni.

"Az idő nem áll meg és nem is forgathatod vissza."

B*zd meg, amiért megint full idegenként viselkedsz velem, 

Utálom mondat

Mostanság csak a reménykedés jutott nekem. Hogy talán boldog lehetek. Bemagyarázom magamnak és el is hiszem, aztán jön a kopp.

Találkozom valakivel és motoszkál bennem, hogy na majd talán vele összejön valami.

De a vége mindig ugyanaz. Jön az az utálatos mondat, ami belém döfi a kést, ami szétmarcangol:

"A szerelem nem vak, hanem teljesen hülye!"

Hiányod tesz tönkre minden este!

Aznap este azt éreztem, mintha félbe téptem volna magam, majd az egyik felem felgyújtom és érzem, ahogy az hamuvá porlik.

Felemelő érzés, amikor ebéd után egy nem várt telefonhívás, a már-már erős lelkecskéd egy erős lasszóval, majd a lasszón nagyot rántva visszahúzza a bizonytalanság ingó talajára, ahonnan emlékek buggyannak fel, mint aktív vulkán lávái, de csak mosolyogsz, mert egyrészt szép és felejthetetlen emlékek voltak, másrészt tudod, hogy lassan 1 év után is hiányzol Neki!

Fogd fel úgy a véget ért kapcsolatot, mint egy végignézett filmet. Azután sem agyalsz hónapokat, hogy miért így lett vége. Plusz ha meg is nézed újra az már nem lesz ugyanolyan jó, mint amikor először megnézted, nincs meg a varázsa már.

Az ellentétek vonzzák egymást: