gondolataim

Nem oké, hogy amíg barátnőd van egy másik lány képét tartod a tárcádban. Akkor sem, ha én vagyok a másik lány!

Sosem tudtam igazán elhinni, hogy te bármit is komolyan gondolnál tőlem. Mégis állandóan újra futjuk ugyanazokat a kurva köröket.

Olyan érzésem van, mintha évek óta egy láthatatlan kapocs összehúzna minket. Mi pedig nem akarunk róla tudomást venni.

Olyan fura nem, hogy valaki posztol egy csomót valahova aztán egyszer csak abbahagyja, de nem tudja miért. Mint én. Nem is emlékszem mikor írtam ide igazából bármit is.

Ki kéne írnom magamból dolgokat így, hogy: b bám bám

Megmondtad. Nem most. Két éve.

Szoval elinditom a “minden nap kiirom magbol az aggodalmaimat” sorozatomat.

Idokozben kormos lettem es ujonnan szeretem a munkam, de azert akadnak dolgaim amiket kiirnek magambol. Szoval most kovetkezzen ez.

Annyira faj a szivem, erted es mindenert amik lehettunk volna.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele. De ti még tudtok bízni az emberekben? Mert én már nem.

Olyan érdekes, nem? Hogy mindig mindenki csalódást okoz.

Veled az egész élet egy hullámvasút, és azt hiszem én már le akarok szállni.

Amikor azt veszed eszre, hogy mosolyogsz az üzenetein.

Minden nap a hetveget varom, aztan a hetvege 3 pillanat alatt eltelik.