#ferfiak

.

.

Egy elvált férfi gondolatai….

Elvált, többszörösen összetört, elhagyott, sokat megélt férfiként egy dolgot egészen biztosan megtanultam a nőkről és a kapcsolatokról, mégpedig azt, hogy figyelem nélkül idővel a legnagyobb láng is kiég.

Mindegy, mennyire szeret a nő, mindegy, mekkora a szenvedély, s hogyan indult a kapcsolat, ha nem figyelünk a nőre és az általa küldött jelekre, a szerelem biztosan véget ér. Mert semmit sem utál annyira egy hölgy sem, mint a figyelem hiányát. Mi férfiak viszont sajnos nagyon is hajlamosak vagyunk rá, hogy figyelmen kívül hagyjuk a jeleket, hogy süket fülekre találjon minden panasz, és félreértelmezzük mindazt, ami a nő részéről egy óriási segélykiáltás.

Gyakori panasz, hogy a nők akkor lépnek ki a párkapcsolatukból, mikor éppen úgy tűnik, minden rendben. Mikor a férfi már fellélegzik, hogy nyugi van, elmaradnak a szokásos hisztik, nincs számonkérés, se kérés úgy általában, nincsenek viták. Helyette csend van.

De ami a férfinak a békés elfogadás időszaka, az a nő számára vagy a vesztesek beletörődése, vagy már maga a távozás előtti gyászos csend. Ilyenkor a nő már igazán nincs is jelen a párkapcsolatban. Feladta. Egyszerűen lemondott a másikról és a közös jövő lehetőségéről. Már nem érdekli, hogy a férfi mit csinál, vagy éppen mit nem csinál. Nem akarja megbeszélni, nem akarja megváltoztatni. Minek? Hiszen ő már lemondott a párkapcsolatáról.

Szomorú, hogy sok-sok férfi éppen ezt a csendes, beletörődött időszakot élvezi. Mikor végre kuss van, nincs kritika, rapli, vergődés. Szomorú, hogy sokan a női feladás fázisában érzik jól magukat az elcseszett párkapcsolatukban.

Persze értem én. A korábbi fázisok nehezebbek.

Az első szint az, amikor a nő meg akarja beszélni a problémákat. Ilyenkor gyakran próbál leülni a másikkal, lelkizni, „papolni”. Persze a férfi nem szereti az ilyesmit, és nem figyel.

A második fázisban már kopik az elhatározás, már érezhető, hogy ez a kapcsolat nem, vagy nagyon nehezen menthető. Ilyenkor gyászol a nő. Sokat és szinte mindenen sír. Persze a férfi gyűlöli ezt a szakaszt, rosszul van a picsogástól, menekül ezektől a helyzetektől, s ehhez mérten nem figyel (természetesen…).

A harmadik szint a vérre menő viták időszaka. Mikor úgy tűnik, már a két fél elviselni sem képes egymást, és semmi sem jó a nőnek. A férfi ilyenkor sem figyel. Csak a kiabálást hallja, de nem érti az okát.

S végül elmúlik a szerelem, a szeretet, a remény. A nő megtört. Elveszett a hit, és nincs már, amiért a maga kis eszközeivel harcolna a párkapcsolatért.

Lehet, nem megy el azonnal. Lehet, még hetekig, hónapokig marad. Mos, főz, bevásárol, funkcionál, látszólag nyugi van, nem vergődik, nincs hiszti, semmin sem húzza fel magát…hawaii dizsi… aztán elmegy.

A férfi szerint „csak úgy”, de ha figyelt volna, pontosan tudná, miért.

Szóval Uraim, higgyétek el, a figyelemnél nincs fontosabb!

Figyelmetlen voltam feléd.

El érted amit akartál, figyelek eszem minden szavad.

Magamra hagytál, tele kérdéssel.

Nem értek semmit.

Eltűntél.

Talán hiányzik, amit éreztettél velem, aki lehetnék melletted.

De ami nincs, és nem is volt az nem is hiányozhat nemde?