Ezt csak Ășgy itt hagyom........
.
.
Egy elvĂĄlt fĂ©rfi gondolataiâŠ.
ElvĂĄlt, többszörösen összetört, elhagyott, sokat megĂ©lt fĂ©rfikĂ©nt egy dolgot egĂ©szen biztosan megtanultam a nĆkrĆl Ă©s a kapcsolatokrĂłl, mĂ©gpedig azt, hogy figyelem nĂ©lkĂŒl idĆvel a legnagyobb lĂĄng is kiĂ©g.
Mindegy, mennyire szeret a nĆ, mindegy, mekkora a szenvedĂ©ly, s hogyan indult a kapcsolat, ha nem figyelĂŒnk a nĆre Ă©s az ĂĄltala kĂŒldött jelekre, a szerelem biztosan vĂ©get Ă©r. Mert semmit sem utĂĄl annyira egy hölgy sem, mint a figyelem hiĂĄnyĂĄt. Mi fĂ©rfiak viszont sajnos nagyon is hajlamosak vagyunk rĂĄ, hogy figyelmen kĂvĂŒl hagyjuk a jeleket, hogy sĂŒket fĂŒlekre talĂĄljon minden panasz, Ă©s fĂ©lreĂ©rtelmezzĂŒk mindazt, ami a nĆ rĂ©szĂ©rĆl egy ĂłriĂĄsi segĂ©lykiĂĄltĂĄs.
Gyakori panasz, hogy a nĆk akkor lĂ©pnek ki a pĂĄrkapcsolatukbĂłl, mikor Ă©ppen Ășgy tƱnik, minden rendben. Mikor a fĂ©rfi mĂĄr fellĂ©legzik, hogy nyugi van, elmaradnak a szokĂĄsos hisztik, nincs szĂĄmonkĂ©rĂ©s, se kĂ©rĂ©s Ășgy ĂĄltalĂĄban, nincsenek vitĂĄk. Helyette csend van.
De ami a fĂ©rfinak a bĂ©kĂ©s elfogadĂĄs idĆszaka, az a nĆ szĂĄmĂĄra vagy a vesztesek beletörĆdĂ©se, vagy mĂĄr maga a tĂĄvozĂĄs elĆtti gyĂĄszos csend. Ilyenkor a nĆ mĂĄr igazĂĄn nincs is jelen a pĂĄrkapcsolatban. Feladta. EgyszerƱen lemondott a mĂĄsikrĂłl Ă©s a közös jövĆ lehetĆsĂ©gĂ©rĆl. MĂĄr nem Ă©rdekli, hogy a fĂ©rfi mit csinĂĄl, vagy Ă©ppen mit nem csinĂĄl. Nem akarja megbeszĂ©lni, nem akarja megvĂĄltoztatni. Minek? Hiszen Ć mĂĄr lemondott a pĂĄrkapcsolatĂĄrĂłl.
SzomorĂș, hogy sok-sok fĂ©rfi Ă©ppen ezt a csendes, beletörĆdött idĆszakot Ă©lvezi. Mikor vĂ©gre kuss van, nincs kritika, rapli, vergĆdĂ©s. SzomorĂș, hogy sokan a nĆi feladĂĄs fĂĄzisĂĄban Ă©rzik jĂłl magukat az elcseszett pĂĄrkapcsolatukban.
Persze értem én. A koråbbi fåzisok nehezebbek.
Az elsĆ szint az, amikor a nĆ meg akarja beszĂ©lni a problĂ©mĂĄkat. Ilyenkor gyakran prĂłbĂĄl leĂŒlni a mĂĄsikkal, lelkizni, âpapolniâ. Persze a fĂ©rfi nem szereti az ilyesmit, Ă©s nem figyel.
A mĂĄsodik fĂĄzisban mĂĄr kopik az elhatĂĄrozĂĄs, mĂĄr Ă©rezhetĆ, hogy ez a kapcsolat nem, vagy nagyon nehezen menthetĆ. Ilyenkor gyĂĄszol a nĆ. Sokat Ă©s szinte mindenen sĂr. Persze a fĂ©rfi gyƱlöli ezt a szakaszt, rosszul van a picsogĂĄstĂłl, menekĂŒl ezektĆl a helyzetektĆl, s ehhez mĂ©rten nem figyel (termĂ©szetesenâŠ).
A harmadik szint a vĂ©rre menĆ vitĂĄk idĆszaka. Mikor Ășgy tƱnik, mĂĄr a kĂ©t fĂ©l elviselni sem kĂ©pes egymĂĄst, Ă©s semmi sem jĂł a nĆnek. A fĂ©rfi ilyenkor sem figyel. Csak a kiabĂĄlĂĄst hallja, de nem Ă©rti az okĂĄt.
S vĂ©gĂŒl elmĂșlik a szerelem, a szeretet, a remĂ©ny. A nĆ megtört. Elveszett a hit, Ă©s nincs mĂĄr, amiĂ©rt a maga kis eszközeivel harcolna a pĂĄrkapcsolatĂ©rt.
Lehet, nem megy el azonnal. Lehet, mĂ©g hetekig, hĂłnapokig marad. Mos, fĆz, bevĂĄsĂĄrol, funkcionĂĄl, lĂĄtszĂłlag nyugi van, nem vergĆdik, nincs hiszti, semmin sem hĂșzza fel magĂĄtâŠhawaii dizsi⊠aztĂĄn elmegy.
A fĂ©rfi szerint âcsak Ășgyâ, de ha figyelt volna, pontosan tudnĂĄ, miĂ©rt.
Szóval Uraim, higgyétek el, a figyelemnél nincs fontosabb!
Felföldi József















