#faludy

August 1927 Moderne Welt cover (artist signature appears to be "Faludy").

köszönöm Néked, Uram, a nyomort,

hogy nem lettem ficsúr, ki délben, este

mindenre pökve, szürcsöli a bort,

hogy mámoraim keserűk és búsak

voltak s utam az éj aljába vitt,

hol a sötétben megláttam a dúsak

hatalmát s a szegények titkait.

Köszönöm Néked a kenyér csodáját,

s az éhes gyomor lázadt vágyait,

a tömegszállás fuldokló homályát,

s a vén kórházak sápadt ágyait,

köszönöm Néked álmom lágy varázsát,

s lyukas cipőmben a hideg sarat,

és köszönöm a meddő vágy darázsát,

s a szél zúgását a hidak alatt.

Köszönöm Néked, hogy szememnek tárva

nyílt meg az Ember, e szörnyű bozót,

mert így nem lettem az urak szolgája,

sem népkertekben rizsporos bohóc;

köszönöm, hogy az Ember szenvedését

mind a fülembe súgtad egy napon,

mert így történt, hogy minden versem mélyén

azóta egy húr szól: a szánalom...

Most, hogy a bitó árnyékában állok, a parlament eszéhez apellálok. Mert jogában áll minden féregnek, dögnek védekezni, ha életére törnek, a kutya vonít, a kígyó sziszeg, a farkas üvölt, s ebben a hideg, tetves ketrecben, ahová bezártak: csak én, csak én fogjam be a pofámat?

Persze: nem nékem állna a deres, ha úr lehetnék vagy gazdag nemes, de mivelhogy szegény bitang vagyok, a vallatásnál csak pofont kapok, s most, hogy még hozzá kínpadra ítéltek, ha hegyes szögekkel húsomba tépnek, ha olajba főznek, ha négyrétre vágnak: most is, most is fogjam be a pofámat?