- A nagyapĂĄd egy cukorkĂĄval kĂ©rte meg a kezemet. Nem volt semmink, fĂ©ltĂ©rdre ereszkedett, Ă©s azt mondta nekem: âČâČ Nekem most semmim sincs, csak egy szem cukorka, de ha akarod, egyĂŒtt felĂ©pĂthetjĂŒk az egĂ©szet."
- Ăs te?
- Kibontottam a cukrot, kettĂ©osztottam Ă©s megettĂŒk. AttĂłl a pillanattĂłl kezdve mindent megosztottunk. ElestĂŒnk, felĂĄlltunk Ă©s Ă©pĂtettĂŒnk. EgyĂŒtt. ĂtĂ©ltĂŒnk nehĂ©z pillanatokat, sok-sok fĂĄradtsĂĄgot, de mindig ott voltunk egymĂĄsnak.
- MĂĄs idĆk voltak, nagymama.
- Az idĆ nem vĂĄltoztatja meg azt, ahogyan szeretĂŒnk. Ami megvĂĄltozott, az az, hogy mĂĄr nincsenek követendĆ szĂ©p pĂ©ldĂĄk.
Most mindentĆl fĂ©lnek. AzĂ©rt nem hĂĄzasodnak meg, mert fĂ©lnek, hogy nem tudnak Ă©pĂtkezni. Amint összevesznek, elhagyjĂĄk egymĂĄst, mert azt hiszik, hogy talĂĄlnak egy jobbat. Mindig a tökĂ©letessĂ©get keresik, mintha az lĂ©tezne. HiĂĄnyzik az aprĂł dolgokban rejlĆ boldogsĂĄg.
CsinĂĄlnak egy jĂł nagy show-t, több ezer pesĂłt Ă©rĆ gyƱrƱket vesznek, csinĂĄlnak egy csicsĂĄs videĂłt a lĂĄnykĂ©rĂ©srĆl, aztĂĄn hagyjĂĄk elillanni a pillanatot. Az az intim dolog, ami csak kĂ©t emberre kĂ©ne, hogy tartozzon, mindenkivel meg lesz osztva.
Ez az, ami hiĂĄnyzik nekik. A bĂĄtorsĂĄg, hogy Ășgy Ă©ljĂ©k az Ă©letet Ă©s a szeretetet, amilyenek, Ă©s nem Ășgy, ahogyan azt elkĂ©pzelik. Csak Ćk, ketten. Egy cukorka Ă©s 71 egyĂŒtt töltött Ă©v.
Eduardo LĂłpez
