#csendlett

Nem szól már semmi,

a levegő is recseg a szobában,

mintha nem bírná tovább a hallgatást.

Az asztalon ott maradt a kávésbögre,

rajta egy fél szívlenyomat,

nem töröltem le.

Az idő azóta körbe forog,

mint egy katica, ami nem talál ki az ablakon.

Néha nekirepül a falnak,

aztán csak leül a porba.

Nem írok többé rád,

de minden gondolat veled kezdődik.

Nem küldöm el őket,

csak elmondom halkan a plüssömnek,

ahogy egyszer neked mondtam volna.

A zenék sem hazudnak,

minden dalban ott vagy valahol,

egy fél sorban,

egy mély hangban,

amit csak én hallok ki.

A tömegben sem kereslek,

mégis arcod után kap a szemem.

Minden arc te vagy.

A hiány nem múlik el,

csak megtanul bennem élni,

mint egy csendes macska,

ami néha mégis felmorog.

És mikor hajnalban újra felébredek,

hallom, a múlt halkan beszél,

nem felejtek, csak próbálok élni.

És még mindig ott fekszem,

abban az ágyban,

ahol te utoljára feküdtél velem. 🥀