#csapda

A CSAPDA!

“A sötétség világosság felé halad, de a vakság a halál felé.”

Szomorúság, csak érzelem,

de nélküle, lassan nem létezem.

Nem kértem, mégis velem jár,

hűséges, kitartó útitárs.

Egyenes, tiszta gyűlölet,

hányinger keltő, szédület.

Lassan megfojt, nem ereszt,

sose nyújtsd felé a kezedet...

Hozzád nő és nyomot hagy,

lelkedben beköszönt a fagy.

Elrejted, csak Te látod,

mintha Rád olvasták volna az átkot.

Senki sem érti, nem hiszi létezik,

rád önti őket, sorolja érveit:

Hisz szerinte, tudnod kell mi az oka,

előtted a boldogság, az utad vezessen oda!

Ő nem látja melletted, ki fogja a kezed,

ki az, ki apránként elzár, s lelked csapdában reked.

Lassan csak őt hallod és nem is érzel mást.

De elhasználtad már, az utolsó vészhívást.