Már nem tudom, mi az igaz és mi a nem. Mintha két külön ember élne bennem... és egyszerre beszélnének.
- Ne hülyéskedj! Nincs ezzel semmi baj. Rendben vagy - mondja az egyik.
- Ne higgy neki, kövér vagy! Le kell fogynod! - mondja a másik.
Voltak idők, amikor mindkettőnek hittem. Külön-külön. Voltak idők, mikor meg voltam elégedve magammal. És voltak idők, amikor alig mertem tükörbe nézni, mert ahányszor megtettem, elöntött az undor.
Most pedig abban az időben vagyok, amikor már képtelen vagyok eldönteni, hogy melyiknek higgyek. Hogy mi a valóság és mi az, amit a bolond eszem láttat velem.
Egyik nap ez, másik nap az.
Talán mindkettő igaz, talán egyik sem. Talán a tükörképem sem igazi és én sem vagyok az.















