...szĂłval itt van az Ćsz, itt van, Ășjra (itt!), esik a bizonyos esnivalĂł, Ă©s milyen jĂłl esik, milyen jĂłl! Vagy kettĆ teljes napon ĂĄt elbĂrhatĂł ilyenkor a semmirevalĂł szĂ©jjelzuhantsĂĄg, a tĂĄrgytalan nyƱgĆssĂ©g minden fajtĂĄja, vĂĄltozata, sĆt remixe is! Meg jĂłl is ĂĄll mĂ©g, isten bizony, hogy jĂłl! Az utcĂĄra ki lehet mĂ©g menni, nem Ă©rdemes habĂĄr, de mindenfĂ©le ellenjavallatok mellett az ember jobbĂĄra amĂșgy is az azt csinĂĄlja, amit akar, meg hĂĄt mivel Ćsz van (offisöl), azt is amit meg nem! MĂĄst ne mondjak, mondom azt, hogy magĂĄra hĂșz mindenfĂ©le bĂłnusz göncöt, pedig a mesebeli fasznak sincsen az ilyesmihez kedve, aztĂĄn mĂ©gis erre megy ki a dolog! Ăs jönnek a föld alĂłl, vagy legalĂĄbbis a BogĂĄr LĂĄszlĂł (egyes forrĂĄsok szerint doktor!) a tudĂłja legföljebb, hogy honnan a bĂĄnatbĂłl a bĂŒdös, bunkĂł bogarak, asse' mondjĂĄk, hogy "HellĂłszia JĂłuram!", hanem semmi szĂł, se beszĂ©d, jönnek csak, Ă©s megint, valamint Ășjra, meg Ășjra! PapĂrok nĂ©lkĂŒl, ellenĆrizetlenĂŒl, hozzĂĄvetĆleg tĂzmilliĂł toroczkailĂĄszlĂł ĂĄll letolt gatyĂĄval hatĂ©sfĂ©lmilliĂł nappaliban, azt' nem tud semmit se ehhez hozzĂĄtenni egyik se! A nemzetközi sajtĂł meg hallgat, mint a halott mĂłkus fenn a fĂĄn! Az emberisĂ©g utolsĂł ĂłrĂĄi ezek, BokszolĂł ĂrpĂĄd hĂrös albertfalvai odamondĂłember utĂłlszor mĂ©g valahĂĄny nĆt megbasz, szĂĄjĂĄval csinĂĄlja most is az ilyet, mikĂ©nt ĂĄltalĂĄban Ăgy szokja csinĂĄlni. ĂletĂŒnk tĂĄn odavĂ©sz most mindörökre, kultĂșrĂĄnk nem eladĂł ilyen idĆkbe' se! Magyarok istenĂ©re eskĂŒszĂŒnk, meg tovĂĄbbi hasonlĂł ilyenek, mik belefĂ©rnek mĂ©g! SzĂłval megvan a maga zajlĂĄsa az Ă©letnek, meg hĂĄt! HabzĂłszĂĄjĂș kapkodĂĄs szezonja ez, a befĆttet el kell rakni, most avagy semmikor, ez a kĂ©rdĂ©s, Ă©s ki-ki vĂĄlaszt szĂĄjĂz, tovĂĄbbĂĄ vĂ©rmĂ©rsĂ©klet szerint! Közbe' utolsĂł regĂ©nyem egy zöldsĂ©ges rekeszrĆl bocsĂĄtom az ĂĄruba! "A LOGOPĂDUSOM LELĂPETT A GYEREKKEL" - csupa nagybetƱvel, igen(!), most tudom jĂłl Ă©n is csak a marketinget, mikor mit se szĂĄmĂt mĂĄr! "Ăsszezavarodtam, mint az Obi Wan Kenobiba mĂĄrtott koviubi!" - Ărta Mikel TheresĂĄnak a negyvenharmadik oldalon, mer' kimondani sose tudta volna, egyszer csak Ășgy eszembe jut Ă©s mĂ©lyen eltƱnĆdöm ezen. Ha az Ćsz jĂĄrni tudna, tĂĄn a jĂł kurva anyjĂĄba elmenne - gondolom kĂ©sĆbb magamban, aztĂĄn veszem a seprƱt, a lapĂĄtot, Ă©s elindulok a dohĂĄnybarna tĂĄvolesĆbe Ășgymondott falevelet szedni. MunkĂĄsököl, jĂłl söpör, ha köll, ha nem köll! A zsĂĄnklĂłd lĂĄrszon legyen veletek e borulĂłs idĆkben! A viszonlĂĄtĂĄsâ! (1982)

















