Van benned valaki, akinek a baj nem baj. És a nehézség nem nehézség.

És a sötétség nem sötétség.

És a kilátástalanságban is lát.

És a haláltól sem fél.

És ha elvesztesz valamit, azt mondja: “Van másik!”

És ha gödörben van: kimászik.

És ha elveszik a kedvedet: visszaszerzi.

És ha beteg vagy: meggyógyít.

És ha szenvedsz, azt súgja: valamiért jó, hogy így van.

Van benned valaki, aki még a gyászban is képes a derűjét megőrizni.

És mindenen felülemelkedni.

És a könnyező szemedet kívülről nézni, mosolyogva.

És ha félsz – nem fél.

Van benned Valaki, aki több mint te vagy.

Aki a lelkednek tud parancsolni.

Aki ha kövér vagy, le tud fogyasztani.

Aki ha sovány vagy, meg tud hizlalni. Aki ha dohányos vagy, le tud szoktatni a cigiről.

Aki belül mindig nevet.

S ha elfog a “nem érdemes élni!” – láthatatlan lábával jól fenékbe rúg. Nem egyszer, százszor is, és azt mondja: “gyerünk tovább!”

Van benned valaki, aki halhatatlan.

És derűs.

És erős.

Nem lehet vele elbánni. És ha földre rogysz, fölemel a grabancodnál fogva, és talpra segít.

És ha már úgy érzed, nem bírod tovább, olyan energiát ad, hogy széttöröd gyávaságod és önsajnálatod börtönének rácsát, és szabaddá tesz.

üres válaszoknak magánya fojt.

A jelen egy kegyetlen átkot szór,

s ezernyi gondolat öli a mosolyt.

•

de lezajlott benne egy élet.

Váltotta az égen a napot a hold,

s a fényében már nem láttalak TÉGED.