Rajtad múlik
Az a baj, hogy most nem tudom hol olvastam/hallottam, hogy milyen kibaszott káros folyamatosan azt szajkózni, hogy minden rajtad múlik, rajtad áll, de döntesz, neked kell tenned, lépned, a te fejedben dőlnek el a dolgok, ha nem sikerül nem akartad eléggé, nem csináltad eléggé, nem tettél bele mindent. Nagyon sok dolog nem ratad múlik. Nagyon sok dolog van, amiben pont azt nagyon nehéz elfogadni, hogy nem rajtad múlt, hogy nem tehettél volna semmit. Ilyen valaki halála, de ilyen a vonzalom is. És még egy rakás minden van amit se megakadályozni, se megszerezni nem lehet akaratból, erőlködéssel, csinálással. Volt egy pillanat az életemben, amikor szembe kellett néznem a ténnyel, hogy valaki, aki nagyon fontos nekem, valójában nem szeret. Nem engem szeret, hanem talán azt, amit nyújtani tudok neki. Én belebújtam volna a kabátzsebébe is, hogy vele legyek, de nagyon sok ember közül ő éppen az volt, aki nem tudott engem szeretni. Bizonyos értékeimet elismerte – némi kritikával – de szeretni azt, aki vagyok, nem tudta. (az intelligens emberek szét tudják választani azt, hogy valaki személyisége szimpatikus-e meg az, hogy jól végzi-e a munkáját. Amúgy azokkal, akiket szeretünk, elnézőbbek és elismerőbbek vagyunk. Ez kikerülhetetlen.) Az ember projektekben is könnyen elaprózza magát a rajtam múlik érzéssel. Apró, lényegtelen dolgok megoldása, legyőzése válhat központi kérdéssé mert rajtad múlik az egész sikere! Aztán beledöglesz. Átlépni a komfortzónád határait, rajtad múlik. Megváltozni, rajtad múlik. Lefogyni, meghízni, megizmosodni, megszépülni, meggazdagodni, megtanulni, elengedni, lemondani RAJTAD MÚLIK! Miért? Mások nincsenek ott? Más dolgok nincsenek hatással az életünkre? Elvek, morál, érzelmek, tisztesség, szemérem? Tőlem várja mindenki, hogy gázoljak át mindenen és elsősorban saját magamon, mert rajtam múlik? Aztán, ha már mindenen átgázoltam, már mindent megtettem, már mindent kipróbáltam és mégsem működik, akkor...? Jön valaki, és azt mondja... engedd el végre. Rajtad múlik. Te is lehetsz az, aki nem válaszol, aki nem keresi, aki letiltja és kiradírozza az életéből. Rajtad múlik, nem érted?
Egy öngyilkosságra készülőnek senki sem mondja azt, hogy rajtad múlik az élet. Azt próbáljuk mondani, hogy van értelme, hogy vannak benne szépségek, hogy van benne szeretet. Sok, pici, amit nehéz melóval, de meg lehet találni. Kicsit türelmesnek kell lenni az élethez, mert sokszor nem adja könnyen magát. De senki sem vágná oda, hogy rajtad múlik, hogy megkeresd az életed értelmét! Pedig persze igen.
Szóval a rajtad múlik egy nagyszerű felelőséggelterhelő mondat vagy nem is tudom minek nevezzem, amit kimondani nem lenne szabad sosem. Rávezetni embereket, hogy megéljék, hogy mire képesek, azt lehetne. Azt mondani, hogy sokat tehetsz magadért. Azt erősíteni, hogy a tisztelet nagyon fontos. A szeretetben élés nagyon fontos. Egy kapcsolatban lehetnek konfliktusok, de aki bánt, aki újra és újra bánt, az nem szeret. Nem rajtad múlik, hogy szeressen.
Az ember rengeteg mindent meg tud csinálni. Amúgy tényleg, akár befolyásolni is tudja más valaki működését, hozzá való viszonyát. De az mi? Ki vágyik arra, hogy egyszer elfelejti csepegtetni a varázsitalt és akkor mindennek vége? Hogy hogyan viszonyulunk valamihez, hogy azt akarjuk-e befolyásolni/kézben tartani, hogyan csillapítjuk a fájdalmat vagy gyűjtünk erőt, teremtünk belső békét, az rajtunk múlik. De azt sem szabad erőszakosan követelni valakitől. Magunktól sem. Szóval, csak gyengéden!
