félek megosztani olyan dolgokat amikről még én magam sem tudom mit gondolok.
Főleg azért nem mert elég furcsa érzelmi állapotban vagyok. Kötődöm, nagyon is kötődöm, de hogy szerelem-e ez vagy micsoda azt nem tudom. Feladtam a bennem élő vágyat vagy csak rejtegetem vagy a másik ember passzivitása csitította el? Nem tudom. Arra emlékszem még, hogy valamikor mindez teljesen normális és egyszerű volt. Megkedveltem, vonzódtam, és a lelki közelkerüléssel együtt kerültünk fizikailag is lépésről lépésre közelebb egymáshoz. Most ezek a határok bizonytalanná váltak. Néha úgy érzem egyes dolgok olyanok, mintha ezer éve házasok lennénk, más dolgokban ott toporgok a bejárat előtt mint egy friss ismeretségnél: merjem? Inkább ne?
Szex csak szerelemből? Mint kamaszkorunkban? Nade mi a szerelem? Maga a vágy az érintésre? Kell, hogy a szerelmem a barátom is legyen? Ja nem? Az nem kell? De ha szerelmes vagyok a barátomba, akkor jajj nekem!
Folyton figyelmeztetnem kell magam rá, ez nem párkapcsolat és nem szerelem.
Akkor nekem várnom kell az igazi igazit? Talán keresni is? És barátként támogatnom kéne benne őt, hogy ő is megtalálja azt, akivel végre boldogan élhet? (úgy támogathatnám benne, ha lelépnék. ha létrejönnne az a sikítóan fájdalmas űr, ami képessé tesz a befogadásra, ami megmozdítja az embert. Vagy idővel megöli.)
Na mindegy, ideteszem ezt a cikket. A pasas nem igazán szimpatikus nekem, azért is figyelem az írásait. Ami nem szimpatikus az mindig olyan infókat hordoz ami megborítaná az ember elméleteit, ha hajlandó lenne belegondolni.
Ebben a cikkben túl sok kérdés van. Mindegyik megérne egy posztot.
Az orgazmus határozná meg a jó szexet, vagy az együtt töltött kapcsolódás minősége?
Ha a szexről leveszem a szerelmet és az orgazmust, akkor mi marad?
Az még mindig jó vagy, már lehet nem csinálnánk?
Összekeverjük az intimitást, a szexet, a vágyat és a szerelmet.Attól, hogy két ember között van egy tökéletes intimitás, nem biztos, hogy a szex jó lesz. Más lenne a vágydinamikájuk, és ha tolnánk nekik a szexet, csak rájuk erőltetnénk valami kompromisszumos megélést, és az eddig harmonikus intimitásnak is vége lenne.
Az is benne van, olykor rettegés és félelem van abban, hogy mi lesz ha szex lesz?
Mert hogyan fognak működni, mit kellene ott csinálni, mit kellene produkálni.Olyan jó lenne ezek nélkül csak együtt lenni.A másik által határozzuk meg a szexet. Milyen a másikkal, mit kell csinálni a másikkal, hogyan legyen a jó a másiknak. Közben valójában saját magamat nem ismerve, azt sme tudom nekem mi a jó.
Meg tudjuk határozni az egyén szexualitását, ha az csak egy másik személlyel megélt térben zajlott eddig?
És ha nem megy már annyira, mit teszünk. Kvázi lelkifurdalást ébresztünk benne, hogy már nincs meg a szerelem. Majd ha megint lesz intimitás, pedig van, meg lesz szerelem, akkor jó lesz a szex.Pedig lehet a szex nem változott, csak mi látjuk másként a világot.
Komolyan azt gondolják sokan, attól, hogy nincs lelki problémájuk, intimitás hiányuk, és épp szerelemben vannak, akkor jó lesz a a szex?
Mert azt hiszem sokan ebben ringatják magukat.Én elhiszem, hogy könnyű ebben ringatni magunkat, és azt hinni, ha ezek megoldódtak nincs akadálya a szexnek.Minap mondtam: a szerelem sok esetben nem más, mint társadalmilag elfogadott eszköz a hosszú távú abúzushoz.
Hányan is mennek bele szexbe nap, mint nap azért mert mégis csak szeretjük egymást?
Mekkora kegyetlen önbecsapás is.És valahol megértem, ez egy kegyetlen felismerés. Mert akivel eddig elvoltunk, már nem akarunk vele lenni, vagy úgy vele lenni. Ezen nem segít intimitás, mert azért van közöttük. Nem akarunk szerelmet, mert már tisztán látunk.
De közben azt gondoljuk ha volt közös múltunk, akkor van-e közös jövőnk?
Itt belép, hogy akkor ez most párkapcsolati kérdés? Majd igen. De előbb önmagunkkal legyünk tisztában. Az egyén csak szeretné végre szabadon megélni a testében élő vágyat.Jelzi, hogy gond van. Erre mit csinál a társadalom? Gyógyítandó problémáért kiált.Nem tudjuk elfogadni, hogy attól hogy szeretünk valakit, nem megy a szex. Ezért már-már tűzzel-vassal, de összehozzuk. Valamelyik majd enged és belemegy abba, amibe nem akart. Vagy épp lemond újra önmagáról.Kell egy kis kompromisszum. Ugyan már, hisz szeretitek egymást. De nem csak azzal teszünk magunk ellen valamit, ha nőként szétesszük a lábunkat, hanem akkor is ha testünk nincs benne, de azért leszopjuk a másikat.
Hány férfi pörög már délután azon, hogyan fog neki állni este?
Mi is az igazi megcsalás. 3 hónapig félre dugni, vagy 30 éven át lemondani önmagunkról?
Ezután tehetjük fel az etikai kérdést.
Kinek van joga eldönteni az egyéni szexualitásom valós megélését, és megítélni hogy nekem bajom van, vagy csak nem tudnak rám felszabadultan és pozitívan tekinteni?
De, a szex egy csodálatos érték. De nem lehet eszköze intimitásnak, párkapcsolatnak. Nem lehet csupán szerelemmel megoldani. Nem lehet lélek szinten behazudni és a testet ledegradálva saját vágyunkat pornó nézőpontból lenézni.A szexnek van helye, csak nem ott ahová tettük. Azzal, hogy fejben szerelmet tolunk, meg azt hisszük ennyi elég ahhoz, hogy ember kiteljesedjen önmagában, számomra hibás út. A szex nem egy testi mechanikai dolog, plusz lélek. Hívhatjuk szeretkezésnek, de a tartalma attól még nem változik."A vágy visszatartása nem egészséges." - Lucifer MorningstarÉs valójában a szeretet és szerelem ilyen erőltetett motivációjával ezek értéke is csökkentve lett.Hiszek abban, hogy a szex, az a szex amiről én beszélek, talán az egyetlen teljesen integrált az ember életében amit szabadon megtehet. Tudat-szív-energia-test négyesének komplex megélése. Talán más nincs ilyen, és ehhez semmi sem fogható.Mégis sokadik embernek mondom azt, hogy most hagyjuk a szexet pihenni. Pedig van szerelem, van intimitás. De most a szex elrontaná azt, ami már meg van. Hatnak egymásra a dolgok, kell intimitás, kell érzelmi megnyílás a szexhez. De kell az is, hogy az tiszta vágy ami bennünk van szabad teret kapjon. A szerelem meg sok esetben, azt nem tudja megadni. És lehet nem is szabad, mert akkor a másik szabad tere lesz az áldozat.Szeretni annyit tesz, szabadságot adni a másiknak, elfogadni őt önmagában. Ezzel nem mondunk le sem a saját, sem az ő vágyáról, csak nem veszünk el egyikünkből sem értéket.
Képesek vagyunk-e értékként kezelni a szexet?
És nem azzal degradáljuk le ha dugunk, baszunk, kefélünk, szeretkezünk, szerelmeskedünk. Hanem mire használjuk és hogyan vagyunk valójában benne. Ha a szexről leveszem a szerelmet és az orgazmust, akkor mi marad?
Mi az ami ekkor Rólad szólna? Meg Rólatok? “
