...

...maga az élet...

Tudjátok mi az egyetlen fontos ezen a világon?

Szeretni.

Szeretni, szeretni, szeretni!

Ez az erő, ez az energia tartja össze az egész univerzumot...minket...minden sejtet...minden élőt..

Nem értem.. lassan 4 éve próbálok rájönni, hogy hogyan tud ilyen durván vonzani...Ő...csak Ő..

Rajta kívül nem látok mást...nem akarok mást..nem érdekel más..

Minden egyes sejtje..minden szívdobbanása.. minden lélegzetvétele..mintha csak értem..csak miattam létezne...

Az elmúlt 10 hónap nem volt könnyű. Végig szenvedtem. Magányos voltam.. és végtelenül elhagyatott.. Naplót is írtam néha.. kézzel. De..a világ legsötétebb, legfájdalmasabb érzései kerültek a lapokra.. Még magam számára is túl sötét.. túl rémisztő.. így egy fiók mélyére rejtettem.

Elvonták a figyelmét más dolgok.. igazából teljesen jelentéktelenek. S hiába kértem.. szóltam.. változás nem történt.

Aztán.. éppen 1 héttel ezelőtt felkerült az i-re a pont. Hatalmas csalódás. Egy olyan dologra derült fény..amit soha, soha nem gondoltam volna. Sokkolt. Napokig csak sírtam.. Azonnal tiszta vizet öntöttem a pohárba. Csak a tisztaságot viselem... így másra esély sem volt. De erre a "pofonra" szükség volt. S bár fáj.. és mindig is fájni fog... így tudott ledőlni a torony..ami már 10 hónapja omladozott. Itt volt az ideje!

Ha azt szeretné, hogy az élete része legyek...ha velem szeretne megöregedni..akkor semmi nem folytatódhat úgy, mint az elmúlt időszakban. Soha többé nem akarom magányosnak érezni magam. Soha többé nem hanyagolhat el. Nem ezt érdemlem!

Szeretem. Mindenem neki adtam.. Szívből.. tisztán..

Rengeteget tanultam.. fejlődtem általa. Talán.. többet is, mint szerettem volna..hm..

De..minden egyes pillanat, ami szeretet nélkül telik el ...elvesztegetett idő! Az élet nem más, mint egy pillanat...ne vesztegesd el!

Szeret.

Ezer éve nem írtam semmit .. Most se fogok.. :D Helyette inkább megmutatom miket alkottam a hétvégén.. :)

Hm..ezer éve nem jártam erre. Kb szó szerint. Nos.. azóta rengeteg változás történt az életemben.. minő meglepő. Ja, nem. Bettike az utóbbi 3-4 évben nagyon rákapcsolt. :)

Szóval azóta kiléptem a munkahelyemről. Nem szerettem volna még..de mivel áthelyeztek.. így rá voltam kényszerítve.

Fél éven belül elvesztettük a nagypapám és a nagymamám...

Aztán.. a tavalyi év a házépítésről szólt. Február 26-án kezdtük.. és szeptember 6-án költöztünk be.

Rengeteg feladat volt vele..minden problémából újabb 3 keletkezett.. :D De minden olyan lett, amilyenné álmodtuk. Hatalmas terasz..(ez még járólapozásra vár), 2 hálószoba, nappali-konyha, fürdőszoba 2 személyes kör hidromasszázs fényterápiás fürdőkáddal, zuhanykabinnal..háztartási helység, wc, előszoba-közlekedő.. Minden szoba, nappali..rejtett ledvilágitást kapott..olyan színben pompázik amilyenhez éppen kedvünk van. Minden elektromos..a padlófűtés, a főzőlap, beépített tűzhely, de még a redőnyök is egy gombnyomásra egyszerre (is) iranyíthatóak.

Most tavasszal a kinti dolgokat kell rendbe tenni.. járdát, kocsibeállót, térkövezést, teraszburkolást, sziklakertet, veteményest, ültetgetést tervezünk..ja, meg egy előtetőt a teraszra.

Szóval van még dolog..de én élvezem.. ezt már mind mi csináljuk..nem kell várni egy szakemberre sem.. és főleg..nem kell rengeteg pénzt kiadni rájuk. He-he.

Aztán..nyár közepén..csak 2 tanú társaságában..újra férjhez mentem. :)

Ősszel pedig a férjem is kilépett a munkahelyéről.

Most minden idejét a programozásra és a tőzsdére fordítja.. és nekem tervez egy webáruházat..ahol a saját, kézzel készült ékszereimet, festményeimet fogom bárki számára elérhetővé tenni.. :)

Ez is idei projekt.

Egyáltalán nem unatkozom..unatkozunk. Sosem. Mindig van valami dolog..de ez így jó. Csak így van értelme.

Jah, felvettük a babaváró hitelt is...ezen is dolgozunk. :D

Közben a tél közepén..az ex férjem visszaköltözött anyumékhoz albérletbe. Igen, lehet hogy ez furcsa..de nekünk nem. Talán csak a férjem zavarja némiképp a közelsége..de mivel tudja, hogy totál off a történet.. így sosem csinál belőle problémát.

Húgomék is ezerrel mozdulnának az albérletből.. valószínűleg vissza ide..anyumékhoz..de külön. Vagy beépítik a tetőteret..vagy a kertben raknak fészket.

Amúgy.. csodálatos érzés a saját otthon..kert..udvar..hogy senki semmibe nem szól bele..akkor és azt.. és úgy, ahogyan én..ahogyan mi akarjuk. Imádom!

Dolgozunk. Végig. 24-25 szünet...lett volna. Tökre örültem... végre együtt, pihi...szaladgálás, meló, rokonok és ügyintézés nélkül. Erre kitalálták, hogy egy megrendelés miatt be kell jönnie ügyeletbe 25-én is. Kurva jó! Nanà, hogy egyszer...még karácsonykor se jön össze, hogy együtt legyünk nyugalomban. Így logikus! Az idei karácsonyom úgy fog kinézni, hogy előtte utána közben melózom, mint egy idióta... Közben meg egyedül sütögetem majd az ebédet... magamnak...az albérletben. Isteni! Imádom! Jah...mégsem....

Komolyan annyi az élet, hogy eszek, iszok..dolgozom otthon (fözök, mosok, takarítok...) aztán bemegyek a melohelyere szopni még egy kicsikét alamizsnáért napi 8-ba..rosszabb esetben 12-be??

Ennyi? És kész?

Hol van itt az öröm? A lazítás? A valódi Élet? A napfény, az eső, a madarak, a fák...a színek, az illatok..az élmények.. A vidámság, a szerelem, a boldogság?

Sehol.

Én nem találom....nagyon nem.

Eladjuk a legdrágább kincsünket amink csak van. Az időnket.... Pénzért. Pár rongyos 20 ezresért.

Közben az idő telik..fogy....a homokszemek gyorsan peregnek..de oda, ahova mindannyian tartunk..az az igazság, hogy se házat, se kocsit, se pénzt, se semmit nem viszünk magunkkal....csak azt, ahogyan éltünk...vagy épp azt, ahogy nem.....

Rég írtam bármit is. Különösen nagy változás nincs. Megy a hajtás a melohelyen... nálunk ilyenkor van az agyfasz szezon. Karácsonykor, szilveszterkor is 12-ben tolom majd.. no meg a 2 ünnep közt is. 😵

Tele van stresszel az életem.. amit persze kezelhetnék lazábban is.. és máris jobb lenne a helyzet.. dehát tudjuk.. én nem vagyok az a fajta. Sajnos.

Az elmúlt hetekben emiatt volt már 190/100as vérnyomásom.. ráadásul épp az üzemorvosnál.. voltam rosszul..szenvedtem huruttól..áhhhh..Le kellene szarnom magasból a faszsagokat.. valaki megtanithatná hogy kell.......

Hm..még mindig nagy a ❤️.. egyszerűen tökéletes...nekem, értem született..ehhez nem fér kétség.. :)))

Vacsi.. 😂😂😂

Rég írtam. Azóta nem történt semmi kiemelkedő. Elvagyunk kettecskén az albérletben.. élvezem, hogy senkit sem kell kerülgetni, akkor főzök, mosok, cigizek amikor akarok..senkihez sem kell igazodnom, senki nem szólja meg.. karaj! :))

Több cégtől kértünk, kaptunk árajánlatot a házépítésre..háááát, volt olyan..ami 16 milla plusz áfát ígért szerkezetkészre..aztán 3 nappal később ugyez már 29,5 millára nőtt... :O Abszurd. Amúgy is az a jelenlegi ingatlanpiac...

A leendő anyósommal továbbra is semmilyen a kapcsolatom..mert nem olyan vagyok, mint szerinte kellene hogy legyek. Az az igazság, hogy értem én.. csak ettől még sem az ő, sem más kedvéért nem fogok más lenni. Nem tudok. Nem akarok. Tudom, hogy aki ismer..akárcsak egy kicsit is..az kivétel nélkül kedvel. Tehát akkora hiba nincs bennem...akár tetszik, akár nem. Ettől függetlenül bánt a dolog..mert nagyon nehezen emésztem meg, mikor valaki nem ismer (nyilván nem is akar megismerni igazán) ..és emiatt nem is azt látja, aki valójában vagyok.

2 hét és szülinapja lesz az én Egyetlenemnek. Ami szuper..csak az a része problémás némileg, hogy hol tartsuk a bulit.. Náluk mindig valahol megünneplik.. ehh. Számomra a családi összejövés kész rémálom.. Én olyan vagyok, hogy nagyon kevés embert engedek közel ...kevés ember ismerhet meg (de bárkinek adott a lehetőség, ha nyitott felém és hagyja, hogy az legyek, aki)... Nem vagyok társasági ember, utálom a felszínes kapcsolatokat, üres jópofizós beszélgetéseket..az elvárásokat, a muszáj dolgokat. Mindegy, hogy családi..szomszédi vagy bármilyen viszonyról legyen is szó. Ha olyan emberek társaságában kell lennem, akik nem ismernek.. és csak kötelező az egész..engem lefáraszt..semmi értelme..utálom.

Röviden és tömören kb ennyi.. :D

Hangulat:

Tegnap elköltöztünk. Végre eljött ennek is az ideje . Igaz, hogy csak albérletbe..és igaz, hogy csak az én unszolásomra..de a lényeg, hogy végre a magunk urai vagyunk.

Az utóbbi hónapokban nagyon nem találtam a helyem. Ingáztam jobbra balra... Sehol nem éreztem magam jól. Náluk azért nem...mert sosem tudnám otthon érezni magam..és az anyukája (bár jóindulatú és kedves..értelmes), mégsem tudott megnyitni..s a fejében létező elvárások engem frusztráltá tettek..ami csak rontott a helyzeten. Otthon meg...hát az ex férjem elköltözött...húgomék is...és fater....kriminális. még mindig...a tél meg jön..és ilyenkor csak rosszabb lesz minden. Szóval sehol nem volt nyugtom..s maradásom...bár nem volt konkrét tervben ez az albi..egyszercsak elém került..telefon, pár óra múlva szemrevételezés...és voltak még pályázók..de mi rögtön megnyertem/tük a tulaj szívét..úgyhogy 2 napra rá, már cuccolhattunk is. :))

A házépítéses projekt folyik...a tervrajz napokon belül elkészül...aztán jöhet a szerződéskötés a kivitelezővel. :) Ha minden jól megy..tavaszra már kész lesz a házunk.. 5-6 hónapig tervezünk csak albérletben létezni. De ez az idő arra pont elég, hogy beleszokjunk ebbe az új "magad ura" életbe...csak Mi...Ketten..Együtt. :)))

Jah..és húgomék is itt bérelnek...csak egy másik háztömbben.. :)) A melóhely 3 perc kocsival...a bérleti díj korrekt, full bútorozott..45 nm2..minimum idő nincs... :)

Azt hiszem...ez nem ok nélkül, véletlenül alakult így......

Jelenleg egyedül vagyok..már órák óta. Elment tejszínhabért.. :D Csak úgy látszik nem találja.. :D

A vacsora lassan kihül...pedig még levest is főztem..Neki..mert szereti.. :))

Talán...egy jel?! 🤔

Pár napot Győrben lazítottunk kettesben.. ))

Megfizethetetlen az élmény, mikor a magunk urai vagyunk.. senkihez sem kell alkalmazkodni..senkit nem kell kerülgetni. Csak Mi. Ketten. Együtt.

Szeret.

Egy újabb szar nap. Az utóbbi hónapokban megszaporodott a dolog..

Végtelenül magányos vagyok...azt hiszem még sosem éreztem ennyire annak magam...bár az elmúlt másfél évben bőven kijutott ebből a nagyszerűnek korántsem mondható érzésből.