Wasted Love

A testi, lelki fáradtságom.

Lapozom a képeimet,

Bújom az engedélykéréseket,

Cigizem, iszom,

Valami fáj, ahogy kémlelem

Mellettem elsuhanó életem.

Szabadon, de magamba zárva

Miért képzelem el folyton,

Amióta megismertelek, megváltozott számomra a természet. Korábban a leggyönyörűbb tájakra is csak legyintettem, csukott szemmel jártam, mert kicsit sem érdekelt az élet szépsége. Üresség. Képtelen voltam értékelni a színeket, az illatokat, az oxigén lüktetését, a szívverést.

Amióta ismerlek… Az egyszerű mezők is olyan gyönyörűen mosolyognak rám, hogy akaratlanul is te jutsz eszembe. Szépséges fa magasodik a lakásom előtt, téged látlak, ahogy kihúzod magad. Falevelek érintik az arcomat, mint ahogyan öleléskor érzem magamon a hajad. A friss levegő, a te illatod. A Duna, az ütőered. A dombok, a melleid. Ha esik az eső, a könnyeid potyognak, hagyom, hogy eláztasson, szeretném érezni a belőled kitörő szomorúságot. A mennydörgés a haragod, a viharban bámulok fel az égre, várom a villámcsapásodat.

ahányszor ettek belőlem

mindig földhöz vágtak

melyik kéz lesz a következő