hopp

Mikor lettem önmagam legnagyobb ellensége?

Hogyan írjam le pontosan, hogy mi történik velem, mikor én magam sem értem? Csak jönnek a belső szorongást okozó gondolatok, amiket nem tudok kikapcsolni, és nem tudok tőlük szabadulni...Lehetetlen, hogy én ezzel együtt tudjak élni, és nem is akarok.

Átsírtam az egész napot anélkül, hogy észre vették volna. Azt hiszem ilyen láthatatlannak lenni.

félsz, hogy elveszítesz embereket, de senki sem fél attól, hogy elveszít téged.

Hiányzol... hiányzik a szemed és ahogy rám néztél vele... hiányzik a mosolyod a nevetésed hiányzik a hajad illata... hiányzik a bőröd puhasága... Az együtt töltött idő alatt sokat tanítottál nekem..Rá döbbentettél,hogy az igazi szerelem létezik,de idő kell hozzá..Arra hogyan szeress valakit tiszta szívből.Az az otthon amit mindig emlegettem..te voltál..A hiányod minden percben darabokat vág ki szívem még megmaradt részéből.Bárcsak létezhetne megoldás bárcsak veled lehetnék bárcsak...A hiányod már fizikai fájdalmat okoz.Lassan valóban ott tartok , hogy hiányodtól sírnék egy folyót.Adtam egy kulcsot a szívemhez neked és csak a tied , senki másé. A szívemet mindig magaddal viszed.Ott lesz veled . Félt , óv , melegséget és otthont ad neked bármi történjék veled.Vissza gondolva az elmúlt időkre. Az apró kis becézések, az apró puszik és az apró kis simogatások teszik az egészet teljesen különlegessé.Olyanná amit még soha nem tapasztaltam és pont ezért is imádom annyira az egészet.Bármi is fog most történni életem egyik legkülönlegesebb pillanata marad az ahogyan Cicáskodtunk. Jöhet vad szélvihar ,nagy mennydörgéssel,vagy zúgó folyó nagy árvizzel,lángra lobbanhat bármekkora tűz is a szerelem , amit irántad érzek semmi el nem űzi.Nem érdekel a férfi mivoltam se,hogy könnyeket csorgatva utánad epedezem . Veled minden perc ajándék volt . A semmi is , mert veled lehettem. Őszintén remélve és vágyakozva gondolok rád , hogy újra egy pár legyünk . Szeretlek tiszta szível,őszintén és mélyen. Nem tudom mit kell olyankor tenni, amikor mindketten fuldoklunk a saját fájdalmunk óceánjában.De egy biztos! Érted bármikor meghalnék!

Nem érzem, hogy lélegzem és már minden olyan semmilyen...

Nem bírom már tovább

"Ha valakivel még dolgod van az életben, találkozhattok olyan helyen is, ahol lehetetlennek tűnik, de ha valakivel a történeted véget ért, akkor lehet akár a szomszédod is, soha többet nem fogtok találkozni."

Olyan voltál, mint a varázslat előtti pillanat, amikor még minden lehetségesnek tűnik. Gyermeki izgalommal vártam, hogy újra láthassalak, mint az első hó illatát, ami előtt megfeszül a levegő. Mindent azonnal akartam, mohón, türelmetlenül, mert annyira vágytalak, hogy nem vettem észre: te közben jéghideg maradtál.Melletted lassan én is kihűltem. Sokáig próbáltalak megmenteni saját magadtól, nehezen engedtem el azt, hogy szeretlek. De végül nem tudtam mit kezdeni azzal a fagyos, kék tekintettel, amivel rám néztél. Nem lett belőlünk sem boldog befejezés, sem szelíd emlék. Felégettem mindent, amiért valaha bármit feladtam volna, és visszahúzódtam egy halvány, óvatos fényre.Te nem tudtál feloldódni bennem, én pedig elfáradtam akarni.Elhitetted velem, hogy engem nehéz szeretni, miközben te magadat sem tudod.

Hogy kell-e róla beszélnünk? Nem, kurvára nem kell, ha nem akarunk. Van, hogy szavak nélkül is értjük egymást. És ez a legmélyebb.

Jelenleg? A szorongás miatt igazából csak fojtogat a sírás legbelül...

Jelenleg? A szorongás miatt igazából csak fojtogat a sírás legbelül...

Ne döntsd el a történet végét egyetlen fejezet alapján.