i think

Belefáradtam abba, hogy nekem mindenki első, de én mindenkinek utolsó vagyok.

Lehet, hogy a túlgondolás sokszor megölte a boldogságomat, de mindig igazam lett.

Amikor az elméd erősebb mint az érzéseid, akkor nyerni fogsz.

"Tudod mi a legszomorúbb? Amikor rá kell jönnöd, hogy mindenki mást választana helyetted."

"Az egyedüllét nem a legmagányosabb érzés. Rossz emberekkel lenni körülvéve... Ez a legmagányosabb érzés a világon."

"Nem azért nincs önbecsülésed, mert kevés vagy. Hanem mert túl sokszor választottad magad helyett másokat."

"Remélem egyszer rájössz, hogy nem így kellett volna elintézni a dolgokat. Hogy elég lett volna beszélni, elmondani, amit érzel, és nem eltávolodni. Mégis, közben remélem azt is, hogy nem kell majd ugyanazzal a fájdalmas tudattal élni, amivel most én küzdök. Mert én még most is minden nap érzem a hiányod, a kimondatlan szavak súlyát, a csendedet, ami hangosabb minden szónál. De bár mennyire fáj, megtanulom, hogy a szerethetőségem nem attól függ, hogy te hogyan döntesz, hanem attól, hogy én magam elfogadom és értékelem magam. És egyszer majd újra képes leszek szeretni... tisztán, bátran, a fájdalom emlékeivel, de már nem rabja annak, aki elment."

"Nem kell tudnod.

"Olyan érett vagy a korodhoz képest" - köszi, de nem az én érdemem, hanem a rengeteg traumáé és idegösszeomlásé.

"Vannak emberek, akik mindig megpróbálják bebizonyítani, hogy azt a poharat, amit ők törtek el, te tetted rossz helyre."

"Tudod miért fogsz mindig rám gondolni? Mert el akartál felejteni."