Catherila

Veled ismertem meg, mit jelent igazán szeretni.Hiányod óta minden más elhalványult.Nélküled az élet csak árnyék. Nem vágyom másra, csak rád. Mert benned találtam meg azt, amit nem lehet tanítani:az őszinte jelenlétet, a tekintetben rejlő otthont.Árnyékban járok, mióta elmentél,minden fény benned pihent meg.A világ körülöttem zajos, de bennem csend van,ahol a neved még mindig zeng.

Csak,hogy tudd,nem érdekel min megyünk keresztül.Nem érdekel milyen világban élünk,mennyi hazug és mennyi kétszínű ember van.Nem érdekel mi fog történni velünk.De azt tudd:hogy én mindig melletted fogok állni,mindig veled leszek.Amíg élek! Tudom, hogy nem vagyok egyszerű , de bonyolult eset sem és hogy nem könnyű velem nèha.De bármit megtennék azért , hogy az enyém legyél. Ha valaki megkérdezné tőlem , hogy mi a szerelem, a te neved lenne az egyetlen amit tudnék mondani.Vágyom rád nagyon , ha nem írok nem beszélünk akkor is. Rettenetesen! Bevallom sokszor gondolok arra , mi lesz velünk, hogy lesz a jövőnk . Lesz -e egyáltalán!?Leültem a remény sziklájára és én csak tovább álmodozom egy olyan világról, ahol mi ketten együtt lehetünk. Te olyan vagy, mint senki más az eddigi életemben... különleges...különleges a mosolyod, különleges a kezed, a szemed, ahogyan nézel, senkihez sem hasonlítható és pont ez a vonzó benned, hogy más vagy!Épp ezért várok rád.Mert belőled csak egy van és nekem nem kell senki más.

Szeretlek...Nem csak úgy mondom.Nem fellángolás vagy valami ilyesmi,hanem tényleg igazán.Ez az ami sosem fog elmúlni. És igen! Addig álmodozom rólad, amíg meg nem történik. Mert én csak arra tudok gondolni, hogy újra át akarom élni a már veled megélt pillanatok és új emlékeket csinálni...te, én...együtt.És ha most itt lennél. Mondanám, hogy akkor van nyugalmam, ha itt vagy, s még csak hozzám sem kell szólnod, csak lássalak, érezzem a közelségedet, testednek melegét az enyém mellett, lássam, hogy rendben vagy, jól vagy, lélegzel,hogy veled látom csak az életet, hogy a jövőnek értelme sincs, ha nem vagy benne, és nem együtt küzdjük végig, nem együtt teremtünk csodákat, ha nem látom, hogy beleőszül a hajad a tegnapokba, nem érzem majd a remegő kezeidet az enyém mellett, mikor lelassult életünk vonalain lépkedünk a másik oldal felé.De nem vagy itt ! Így írom és megmarad annak az emléknek ,amit majd talán egyszer az unokáiddal olvasol.

Bennem élsz, mégsem vagy gondolat vagy érzés. Napról napra több leszel, belém oldódsz, a bőröm alatt keresel helyet. Beengedlek, mert szükségem van rád, és érzem, hogy te is rám. Egymásban maradunk, lassan ismerőssé válsz. A múltad nem sebez, a jövőd nem ijeszt meg, mert összefonódhat az enyémmel. Benned találtam meg az otthont, amely bárhol lehet, amíg te is ott vagy.

Mit jelent nekem az, hogy szeretlek? Nekem ez azt jelenti, hogy szeretem azt, ami Te vagy. Ahogy lélegzel. Ahogy ülsz, állsz, fekszel. Ahogy létezel. Nekem ez azt jelenti, hogy nem akarlak megváltoztatni, hanem elfogadlak. Nem okítalak, hanem hagyom, hogy a saját utadon barangolva lássalak. Nekem ez azt jelenti, hogy letettem az elvárásaimat, és megértettem, miért cselekszel sokszor érthetetlenül, velem teljesen ellentétesen. Ez vagy Te. Nekem ez azt jelenti, hogy legyél akármilyen, bármilyen, legyél akárhol és bárhol, szeretlek némán, csendben téged, szüntelenül……

Ha elszakítanak tőlünk valakit ,akkor annak úgy adhatunk megnyugvást , ha tovább szeretjük .

Szívem még mindig téged gyászol, de egyben hálával teli. Nehéz szavakba önteni mindazt, amit veled megéltem, és amit azóta nélküled hordozok magamban. Mégis, most megpróbálom.Köszönöm, hogy veled felfedezhettem a világ egy részét ,nemcsak a tájakat, hanem a lélek rejtett zugait is. Olyan területekre vezettél, mind testileg, mind szellemileg, amelyek által több ember lehettem. A jelenléted inspirált, formált, és olyan mélységeket mutatott meg, amelyekről korábban nem is tudtam, hogy bennem léteznek.A hiányod fáj, de a közös emlékek fénye átvilágít ezen a fájdalmon. Minden pillanat, amit együtt töltöttünk, ma is erőt ad. A nevetésed, a gondolataid, a csendjeid mind bennem élnek tovább.

Ígéretet teszek arra, hogy az élet szeretetét táplálom benned, és gyöngéd maradok akkor is, amikor a világ nem az. Hogy lesz bennem elég türelem kivárni a csendeket, és elég figyelem meghallani azt, amit nem mondasz ki.Vállalom, hogy szólok, amikor a szó gyógyít, és elhallgatok, amikor a csend ad menedéket.A szíved melegét otthonomnak tekintem, és ott találom meg a helyemet , de nem birtoklásból, hanem jelenlétből.

Szív, lélek, hang, gondolat a a lét esszenciája. A szív érez, a lélek álmodik, a hang megszólal, a gondolat teremt és így lesz az emberből világ.

Képtelen vagyok szavakkal megfogalmazni,azt a mérhetetlen és ellenállhatatlan vonzódást , amit irántad érzek. Mintha a világ minden rezdülése azt súgná: melletted van a helyem bármi történjék is.