Te maradsz a mindig csak majdnemem🤍

Bárcsak tudtam volna valaha annyira szeretni magam, mint azokat szerettem, akik meg sem érdemelték.

Senki sem beszél arról, milyen nehéz távol maradni és nem beszélni valakivel, aki után a lelked és a szíved vágyakozik. Olyan ez, mint gyászolni valakit, aki még él.

Onnan tudod ha egy fiú tényleg szeret hogy nem az az első, nem az a legfontosabb neki hogy megdugjon ha átmegy hozzád, hanem többre tart egy olyan délutánt ahol szorosan összebújhattok, elmesélhetitek egymásnak a napotokat és csak élvezitek egymás társaságát. Felülmúlhatatlan érzés hogy kimutatja az irántad érzett szerelmét, megengedi hogy a legérzékenyebb oldalát lásd... Hogy valaki lelkileg is feltölt, te is feltöltöd őt és nem csak a testi kielégülés forrását látja benned. Ezerszer mélyebb és igazibb dolog✨

Lehet a sors akarja ezt így hogy most még ne legyen semmi hogy kicsit találjuk meg magunkat… és hiszem azt ha két ember tényleg egymásnak van teremtve és tényleg egymáshoz passzolnak akkor az a kurva élet és a kurva Sors biztosan ad nekik majd a legváratlanabb pillanatban egy esélyt arra hogy igazán szeressék egymást.

Már akkor tudtam, hogy rossz ötlet lesz, amikor azt mondtam magamban, hogy "egy próbát megér, egyszer élünk"

Életemnek abban a szakaszában találkoztam veled, amikor készen álltam rád, viszont te nem álltál készen.

Találkoztam azzal az emberrel, akivel leéltem volna az életemet. De.., volt tartozásom a karmának, és meg kellett fizetnem érte…

Veled befejezném azt amit eddig mindenkivel csak elkezdtem

azt mondta engedjem be, mutassam meg neki a szívemet és én megtettem, de csak romok voltak és őt ez sem zavarta, csak felvett egy darabkát és a helyére rakta és szerette, szerette minden egyes összetört porcikámat…