He Is Half Of My Soul As The Poets Says

Susan Sontag, from As Consciousness Is Harnessed to Flesh: Journals and Notebooks 1964-1980

@mindigvankiut

Régóta részeg vagyok már, de úgy érzem nem ittam még eleget a vodka kevésbé marja torkom, mint az arcod képzelete lelkemet Reflexből ne mondj nekem semmit, előbb lélegezz két mélyet előre én sem tudhattam, hogy mi lesz majd ha nem nyomjuk a féket meghívtalak a világomba, ahol nem volt kerti tó csak mocsár ha üvegházban akarsz élni, ne ijedj meg ha eltörik egy pohár a valósággal találkozva hamar felszökött az egekbe a lázad áldozatot játszva kést adtál a kezembe és tartottad a hátad beszálltam a játékodba amiben csalni kellett hogy megnyerjem nyertem de a csalás után nem bírtam rendet tenni a fejemben megmutattam az életet, te megmutattad másnak amit tőlem tanultál szégyen nélkül értél hozzám, pedig tudtam hogy nála aludtál láttam a hátadon egy cipzárt ami a farkas rejtéséhez kellett túl hamar eljött a tavasz mikor az ártatlan bárány vedlett szelíd vad voltál, nem martál meg, sőt még csak rám sem morogtál évekig az éles karmaid közt éltem, míg egyszer torkon ragadtál mégsem szelíd vadállat vagy, hanem megvadult fekete lepke aki másokat bánt határ nélkül bármikor ha kétségbe van esve megmutattam hogy kell kötni, és egyből magadhoz kötöttél hozzá egymáshoz ijesztően közel kerülve mentünk mindketten rommá fulladoztam, lilult a testem és szétvágta a bőröm a fonál azt kértem lazíts kicsit a kötésen, és te még egyet szorítottál türelmesen kivártam míg a fonál lebomlott rólunk idővel teljesen végül méreggel a szívünkben váltunk el, de még félig szerelmesen ma éjjel abban bízva iszok hogy az alkohol fertőtleníti a sebet vagy legalább csak felejtsem el, már ha ilyen mélyeket el lehet.

— Lora Mathis, If There’s A Way Out I’ll Take It

— Charles Bukowski

sokkal üresebb.