Vasmű - Ironfactory

A hideghengermű

 A melegen hengerelt tekercsek felét a Dunai Vasműben a Hideghengermű dolgozza fel. Maratás, nyújtás, hőkezelés, újabb nyújtás majd darabolás vár az anyagra. A lemezterméket alapvetően már készáruként értékesítik, de itt is megvan a további feldolgozás lehetősége a lemezalakító egységében vagy a radiátorgyárban.

A hidegen hengerlés során elsőként eltávolítják a Meleghengerműből beérkezett tekercsek felületéről az oxidréteget, a revét. Ezt a pácolóban savval lemaratják. Az így kapott pácolt, melegen hengerelt lemez is egyfajta tereméke a gyárnak, amelyekből értékesít is. De nagyobb részét az anyagnak inkább tovább hengerlik.

Pácolás után az első hengerléskor beállítják az anyag végső méreteit. Mivel az anyag már szilárd, így erős belső feszültségek jelentkeznek a nyújtás végére az acélban. Ezt lágyító hőkezeléssel csillapítják. Úgynevezett harangállványokban kb. 700 fokra újra felmelegítik a tekercseket, majd hőntartás után lassan lehűtik. Ez javítja az anyag rugalmasságát, csökkenti a belső feszültségeket és kialakítja a végleges szemcseszerkezetet. Utána a dresszírozáskor már „csak” az anyag rugalmasságát, szívósságát befolyásolják a szakemberek, a vevő igényeink megfelelően. Végül nem marad más hátra, mint az egyengetés, darabolás, csomagolás.

Ez így roppant egyszerűen hangzik, de mégsem az.   Nem árt figyelni, mert a végső anyagminőséget nagyban befolyásolja ez a fázis. Emellett megtévesztő neve ellenére, itt semmi sem hideg. Egyáltalán nem ajánlott a tekercseket a raktározó térben taperolni. Könnyen lehet, hogy egy némelyik acélköteg egészen forró, noha ez nem látszik, vagy a huzat miatt még egészen közelről sem érződik.

  Miután a FAM-ról kijött a kész acélbuga, továbbutazik a gyárban. Először a Meleghengerműbe kerülne a brammák. Utána a kész tekercsek felét további finomításra a hideghengermű veszi át, másik fele pedig már késztermékként, mint tekercs, széles szalag vagy lemezáru kerül értékesítésre.

  Éjjel-nappal, télen hidegben, nyáron melegben izzó anyag rohan el időről időre a hengerek alatt. Szakemberek vezényletével nyúlik el és alakul lemezzé a bramma a Dunai Vasmű Meleghengermű üzemében.

Először felhevítik a bugákat 1200-1270 Celsius fokra a tolókemencékben vagy a léptetőkemencében. (Egyébként az eredeti két kemence adta a városnak a meleg vizet és a fűtést valaha. Adná mai is, csak…) Ezután következik az előnyújtás, ahol is már 22-36 mm vastag acéllemezzé válik az anyag. A sorban a következő elem a coil boksz, ami segíti a hőegyengetést, egy kicsit a salaktalnítást, és indítja az anyagot esetleges méretre vágásra és a készsorra.  

Végső, 1,2-1,8 mm-es vastagságát a kész- és a görgősoron nyeri el az anyag. Kihívásból, rekordként hengereltek már vékonyabb lemezt is, amit szépen kiállítottak, de a termékpalettába nem nyert felvételt. Még ezen a szakaszon állítják be a hűtőrendszerrel az anyag végleges minőségét is. laikusként az gondolná az ember, hogy itt már mi változhat az anyaban, hiszen csak kinyújtják, mint a tésztát. Ezzel szembe a belső szemcseszerkezet, ami a későbbi felhasználásnál nagyon fontos, még sokat finomodhat a jól végzett hengerelés folyamán.  Végül nem marad más hátra, jöhet a felcsévélés. A közel 25 tonnás tekercsek nagyjából felét a hideghengermű még tovább alakítja. Másik fele már késztermékként kerül kereskedelmi forgalomba.

Hosszú-hosszú munka, és több fázis után elérkeztünk a Dunai Vasmű első, kvázi hivatalos késztermékéhez és a képlékeny alakítás utolsó fázisához. Utoljára a Meleghengerműben láthattunk izzó acélt.

A dunaújvárosi kikötő a Dunai Vasmű egyik sarokköve. Széchenyi István elmélete alapján egy kohászati központot nem csak a nyersanyaglelőhely közelében, hanem olcsó szállítási útvonalak mentén is megéri telepíteni. Ez az elmélet mára több dologgal is kiegészült. Számunkra mindenesetre az a lényeg, hogy ez is közrejátszott a Dunai Vasmű és annak ipari kikötőjének létrejöttében, vagy a telepítés igazolásában.

A Pentelei – fennsíkra épített Dunai Vasmű nyersanyag ellátása teljes egészében importból történik. Magyarország nem rendelkezik sem vasérccel, sem kokszolható szénnel. Ennél fogva elengedhetetlen a város és a gyár számára egy dunai kikötő. Természetesen a néhai tervek a megvalósultnál lényegesen monumentálisabbak voltak. Magukba foglaltak még egy kereskedelmi kikötőt a Duna túl oldalán, és egy jachtkikötőt a Szabadstrand közelében. Ehhez mérten építették fel már az első szakaszban a kikötői igazgatóság és szálloda épületét, amely aztán később a Vörösoktóber Ruhagyárnak adott helyett. Jelenleg a kikötő a közúti és a vasúti forgalom mellett is jelentős ki és beszállítást bonyolít le a gyárnak, és a gyáron kívül más megrendelőknek is. Többek között itt rakodták ki a Mercedes gyár présgépeit, és jelentős a műtrágya- és a gabonaforgalom is. Ugyan a magyarországi Duna – szakasz csak időszakosan hajózható, de az idő jó kihasználásával még mindig megéri a vízi szállítás. Egyébként a nem túl távoli jövőben ezt a problémát hivatott orvosolni az egységes Duna – stratégia. Addig nézzük, hogyan biztosítja a Szalki – szigeten a Vasmű anyagcseréjét a darusok, dokkmunkások, szerelők, sofőrök, targoncások és még sokan mások folyamatos munkája.

A Folyamatos AcélMű

Elértük a klasszikus meleg vonal utolsó elemét, a FAM-ot. A konverter után az acél a FAM-ra kerül, ahol leöntik, megszilárdítják, és a meleghengermű számára használható bugát készítenek belőle.  Kikristályosítás, hűtés, nyújtás és vágás a fő mozzanatok, noha közel sem ilyen egyszerű. 

  Üzemrajz

A folyamatos acélmű zárja a Dunai Vasmű meleg vonalát. Itt lesz a folyékony acélból szilárd buga. A kikristályosítás és a hűtés bonyolultságát adja, hogy a folyamat közben még tovább salaktalanítják egy picit az acélt, a hűtéssel befolyásolják a kristályszerkezetet. Ezzel igyekeznek javítani a minőségen. Több elmélet létezik, hogy a függőleges, vagy a vízszintes öntés-e a jobb. Mára a szakemberek nagy része a vegyes (a vágás előtt függőlegesből vízszintesbe hajlított) technika mellett teszi le a voksát.

Dunaújvárosban függőleges öntőberendezés van. Eredetileg orosz gépek, amelyeket francia segítséggel erősen felfejlesztettek a helyi szakemberek.  Valaha négy, ma az egykohós üzem miatt két szálon folyik az öntés.  Ez jelentős karbantartási terheket ró a szakemberekre, mivel a lehűlés – felmelegítés – lehűlés erősen igénybe veszi a folyamatos üzemre tervezett gépeket. Mára a kihasznált kapacitás sajnos nem éri el a néhai csúcsokat. Reméljük, a mostani bugahiány átformálja a vezetőség nézeteit a dunaújvárosi meleg vonalról, és ezzel együtt a FAM-ról is. 

A FAM készterméke. Bugák egymáson

A képgalériák:

Már az ókorban is bevett módszer volt a falfirka, mint a véleménynyilvánítás vagy a propaganda eszköze. Később a szocialista blokk területén sem restellte használni a párt a világ e remek vívmányát. Ennek nyomát mai napig őrzik a gyár falai.

Dunaújvárosban a falfeliratoknak a szerepe az propagandától Rákosit a születésnapján éltető csasztuskán át egészen a komoly hírközlő és útbaigazító feladatokig terjedt. Mikor elkerültem a gyárba, egyből feltűnt, hogy bár már rendszert váltottunk, a megőrzött feliratok üzenete mind a mai napig aktuális. Elég nehéz belekötni a „Békét!”, „Előre!” vagy az „Éljen május elseje!” mondatok értelmébe, bár nem lehetetlen.  A legtöbbet felhasznált téma béke, annak kérése, az után való vágyakozás. Kissé olyan, mintha egy jokerkártya lett a felhasználható propagandaszövegek között. Ez a hidegháború alatti új szocialista városban azért elég érdekes, egy ukrán-orosz tulajdonú gyárban pedig enyhén aktuális.

Vannak újabb falfestmények, krétarajzok, firkálmányok is. Legfőbb szerepük mára az enyhe irónia felszínre juttatása, némi kritika megfogalmazása és a szórakoztatás. Következzen egy kis képes összefoglaló, újfent nem a vasgyártásról, de a gyár életéből. Utána megígérem, hogy újra a vasé és az acélé lesz a főszerep!

A kégalérák:

A régi idők emlékei: http://intercisafactory.tumblr.com/post/88978042838/falfirkak-a-gyarban-galeria-i

Az új kör graffiti termése: http://intercisafactory.tumblr.com/post/88978052373/falfirkak-a-gyarban-galeria-ii

A Dunai Vasmű mind nagyságában, mind területi kialakításában hasonlatos a város képéhez. Különböző mendemondák járnak szájról szájra, hogy miért. A valós ok ismeretlen (számomra) de a tény adott, hogy a gyáron belül egy kisebb arborétum is „üzemel”.

   A gyár a városhoz hasonló, parkos kialakításának oka állítólag a néhai hidegháborús helyzetben keresendő. Az imperialisták esetleges támadásakor nehezebben kiszúrható fentről, hogy mit is kell bombázni. Én ugyan nehezen tudom elképzelni, hogy a konvertert bárki összekeveri a főiskola kollégiumaival, de bármi megeshet. Az indok ettől még igaz lehet. Ami viszont lényegesebb, hogy a parkos kialakítás és az üzemek közötti növényzet telepítése megtörtént, ami azért egy fokkal kellemesebb munkakörnyezetet biztosít. Azóta a kertészet és a munkások igyekeznek ezt rendben tartani. Helyenként sokéves közdelem árán meggyökerezik egy-egy fa, kinő egy kis fű, és talán keveredik valami zöld a vas- és a grafitpor vörös vagy szürke árnyalatai közé, helyenként már-már egy zöld övezetre hasonlít az üzemek közti tér.

Facsemete az érchegyeknél

Néha magas rangú látogatók érkeznek. Olyankor a vezetés rendeli el a gyors árpavetést (két hét alatt kizöldell, és olyan, mint ha fű lenne), locsolást, fatelepítést. Valaha régen még mókusokat is telepítettek valami eszement agymenés alapján a gyárba. Hogy ezek a macskák és a galambok mellett házi kedvencé váltak-e, nem tudom. Mindenesetre jöjjön néhány tavaszi kép a napsütésben a „zöld”gyárból.

A Dunai Vasmű, sok más ipari centrumhoz hasonlóan jelentős mennyiségű vizet használ. Valahol a rengeteg és az irdatlanul sok közé eshet a pontos meghatározás. Egy komplett üzemegység hivatott ezt az igényt kiszolgálni.

A szivattyúház

A szivattyúházak a Duna partján egymástól nem túl távol fekszenek. Valaha egy magasságban voltak, majd a partfalomlás következtében az egyik lejjebb csúszott kb.28 métert. Köszönhetően a szerencsének és persze a kőművesek szaktudásának, a ház nem sérült meg, vagy dőlt el valamelyik irányba.  Így „csak” az elszakadt csöveket kellett betoldani.

Vízszállító csövek

Mint munkahely a gyárban (vagyis azon kívül) a szivattyúház egyike a kellemesebbeknek. Friss levegő, a Duna közelsége, a szép környezet. Ez látszott a kollektíván is anno, mikor ott jártam. Megvannak a hátulütői is a helynek mondták, de összességében nagyon szeretik.

Télvíz idején

A technológiai folyamtok és a dolgozók vízigényének kielégítése után az gyár a tisztítva, visszahűtve adja vissza a Dunának a kölcsönt.

Vízhűtő

Stratégiailag létfontosságú egysége a gyárnak a Szivattyúház, mégsem cikkeztünk róluk túl sokat. Jöjjön most egy kis képes összeállítás a hiány pótlására. Igyekeztem nem túl nagy marhaságokat írnia képek alá, hogy mi micsoda, de elég régen vettem jártam ott, és kb alig emlékszem. Ha valami nagyon bődületes lenne, akkor kérem jelezze felém az, akinek ez feltűnik. Köszönöm!