Néhány perce még a Holdon dolgoztam, természetesen az építőiparban (van az a pénz), de védőruha nuku, szkafander nélkūl, nagy levegőt véve rohangáltam a félkész bázis brutalista, szūrke betonépūletei között. Nagyon untam az erős kontúros, fekete-fehér milliőt, ezért loptam egy piros festéksprét, hogy elkövessem a Hold első graffitijét. Elsőre valami gyors, személyes tegelésen gondolkodtam (figyelem, kūltér, nagylevegő, nincs idő lacafacára), de elvetettem, mert mégsem kūrtòlhetem világgá nárcisztikus személyiségzavaromat, mint egy CIPOE vagy FACE. A következő ötletem egy stilizált segglik volt, tisztelet a nagy mesternek, Vonnegutnak, de ezt is elvetettem, mert szerintem nem örvendezett volna neki a bázis vezetősége, neadjisten nem engednek vissza az épūletbe būntiből, másrészt a pszichológusom is kétségbe esett volna az anális-infantilis csínyem miatt. Végūl (már nagyon fogyott a levegő) egy nem túl kreatív, magyar nyelvű