Legjobb_barátom _a magány

Ha verset írok rólad, ne vedd megtiszteltetésnek. Csak azokról írok, akik elég mély sebet ejtettek rajtam ahhoz, hogy szavakba tudjam foglalni.

Régebben idézetekkel és versekkel volt tele a jegyzetem. Mikor még magányos és szomorú voltam. Aztán megjelent Ő...Azóta nem írtam. Nem tudom hogyan kell kifejezni azt, ami nem fájdalmas.

Hiába veszekszünk rengeteget, halálomkor ágyam fölött akkor is ott lesz egy közös képünk.

Az ember beletörődik abba ha gyógyíthatatlan beteg. Sokkal nehezebb elfogadni azt, hogy ha egy szerettünk lesz az.

Néha, csak úgy ülök fülessel a fülemben. Zene nem megy, de így senki nem szól hozzám. És csak ennyire van szükségem. Ülni és gondolkodni, hogy hol rontottam el.