vers, színház, muzsika.

Egyik legjobb haverom kiskamasz korában pár barátjával a Balaton északi partján egy nyáron, valamelyik pici település sittes vasútállomásán észrevett egy igen szar állapotban levő falfelületet. Mivel minden évben ott nyaraltak akkoriban, arra gondoltak le kéne festeni ezt a falat valamilyenre, csak úgy. Hogy jobban nézzen ki vagy ilyesmi. Első este eldöntötték, hogy mivel kurvaszar állapotban van a fal, le kell festeniük fehérre, mielőtt bármihez is hozzáfognak, különben szar sem látszik majd belőle. Szépen le is mázolták, nem zavarta őket ebben senki. Vártak egy napot és másnap éjjel visszamentek, hogy befejezzék a művet: egy nagy szivárvány a háttérbe, előtte HELLO! felirat. Ilyen gyerekes ötlet, szerintem nagyon naiv és kedves, hogy ezt találták ki. Na nyilván itt jön a sztori vége, hogy a bakter, vagy valaki feljelentette őket, kimentek a rendőrök és bevitték őket, miközben már majdnem befejezték a cuccot. A legszebb az egészben, hogy akkor sikerült őket lekapcsolni, mikor a szivárvány elé felfestettek már annyit, hogy: HELL

Art is the most complex, vitalizing and civilizing of human actions. Thus it is of biological necessity.