Krusovszky Dénes: Jåtékunk håttere
Lehet, hogy most nem fogok nevetni, ismerĆs ajtĂłk csapĂłdnak mögöttem, legszebb bĂĄrsonyomat szĂ©trĂĄgtĂĄk a molyok, Ă©s akik kimagyarĂĄzhatnĂĄnak ebbĆl a mondatbĂłl, mĂĄr nem törĆdnek velem. A tervezett nagy kirepĂŒlĂ©s helyett kövek mutattak utat el, csalĂĄdfĂĄm koronĂĄjĂĄtĂłl - kĂ©t lehetĆsĂ©g lett jĂĄtĂ©kunk hĂĄttere: tapasztalni az örömöt, vagy tudni rĂłla, Ă©s mĂ©g nem hatĂĄroztam el, merre evezek. A fĂ©rfiak, akik tegnap kirĂĄndulni vittek minket, mĂĄr nem szĂvesen hagyjĂĄk el a szobĂĄt - rĂ©gi ujjlenyomatokra vadĂĄszok egy elkeseredett ĂŒvegen, mert az utcĂĄt, ahol Ă©lnek, BeletörĆdĂ©snek hĂvjĂĄk, Ă©s Ă©n nĂĄluk otthon Ă©rzem magam.
http://www.litera.hu/hirek/krusovszky-denes-versei













