Szóval kedves @foxaffair befejeztem végre a könyvet! Nem különösebben értek az irodalomhoz meg ilyesmikhez csak nagyon szeretek olvasni szóval én csak azt tudom mondani, hogy nagyon-nagyon tetszett. Alapból a főszereplő engem nagyon emlékeztet egy közös ismerősünkre, akit mindketten kedvelünk, uh nálam már az plusz pont, de maga a sztori is nagyon bejött, a vastüdős szál szerintem egyenesen zseniális meg az is, ahogy a végén összeérnek a szálak, akkor is ha maradnak az emberben kérdések. Szóval neked mert nem tetszett annyira?
Most lehet, hogy ilyen eltartott kisujjas kinyĂşlt pulcsis bölcsĂ©szes lesz a válasz, Ăşgyhogy kedves @keserupirula​, ha már most feljött egy kis hányás, akkor ne olvasd tovább. de sajnos ez van: eltartott kisujj Ă©s kinyĂşlt pulcsi nĂ©lkĂĽl is csak azt tudom mondani, hogy egy jĂł törtĂ©net önmagában kevĂ©s, a nyelvisĂ©g, a megĂrás hogyanja egyenrangĂş kellene hogy legyen azzal. Az meg, hogy hogy van megĂrva, már jobban elmondatott. Ă©rdemes meghallgatni vagy elolvasni az Ă©s-kvartettet. Én Bárány Tiborral Ă©rtek egyet, amikor azt mondja:
“Valójában engem ez a regény nem bosszantott fel, hanem éppen az volt a problémám, hogy lényegében egyetlen másodpercre sem keltette fel az érdekelődésemet.”
meg azt hogy:
“sajnos a könyv tele van rossz mondatokkal. KĂ©pzavarokkal, klisĂ©szerű hasonlatokkal, miközben persze van benne egy csomĂł jĂł hasonlat is. Minden könyvben vannak rossz mondatok, de Ă©n itt ötvennĂ©l hagytam abba a számolást. Nagyon Ă©rdekel, hogy ezt mások miĂ©rt nem veszik Ă©szre. ValĂłszĂnűleg azĂ©rt, mert ha egy könyv elkapja az embert, akkor nagyon sok mindent elnĂ©z neki.”
Meg amit a törtĂ©netrĹ‘l, illetve a nĂ©zĹ‘pontrĂłl AratĂł LászlĂł Ăgy summáz:
“ Na most nekem az a bajom ezzel, hogy tökĂ©letesen hiteltelen mind a nevelĹ‘dĂ©si, mind a művĂ©szregĂ©ny, azĂ©rt, mert itt olvasunk egy regĂ©nyt, amit az Ărt, aki a vĂ©gĂ©n regĂ©nyĂrĂłvá válik, de ez az ember elĹ‘tte soha nem gondolkodott az irodalmon, az ĂrĂłvá váláson. Teljes pszicholĂłgiai kĂ©ptelensĂ©g szerintem, hogy valaki egy nagyregĂ©nnyel indĂt, de addig, 1986 Ă©s 2017 között egyáltalán nincsenek irodalmi ambĂciĂłi, majd 2017-ben elkezdi megĂrni a regĂ©nyt. Ilyen nincs. Ez egyszerre narratolĂłgiai hiba Ă©s lĂ©lektani hiba.”
Kis szemĂ©lyes zárás: egy darabig jártam Lackfi János KreatĂv Ărás foglalkozásaira (ezek most is vannak, hĂ©tfĹ‘n estĂ©nkĂ©nt 7-tĹ‘l a Marczibányi tĂ©ren), Ă©s az Ĺ‘ “elvrendszere” egy bármilyen ĂrásműrĹ‘l az, hogy egy bármilyen Ărásműnek három kitĂ©telnek kell megfelelnie: Pontatlanság, Közhely, Unalom. Vagyis, hogy ne legyenek benne pontatlanságok, aztán közhelyek, Ă©s vĂ©gĂĽl ha mindezektĹ‘l mentes, akkor ne legyen unalmas. hát ezzel zárom is a vĂ©rbölcsĂ©sz (önirĂłnia, kinĹ‘hetetlen) soraim! ĂŤrjatok, olvassatok! Krusovszky DĂ©nesnek nagyon jĂł versei vannak egyĂ©bkĂ©nt.
Ui: sokat gondolkoztam, hogy hogy legyen ez a visszatérés. Nem térek vissza ide, de erre válaszolni kellett.











