Lost in space and time

Hol maradok én?

Az a saját gondolatainak játékszere lesz.

nem olvadok és nem köt semmi sem,

ketten vagyunk, mikor magam vagyok,

a lelkem szikla, testem végtelen.

nem beszélem nyelved, de beszélek emberül.

Követ kötök köré, az elme elmerül,

most szembenézek azzal, mit találok legbelül.

az már a menny. Mert minden körbe ér.

S ez éj kísértetekkel van tele;

Agyamban egymást szűlik a gondolatok,

S egymást tépik szét, mint vadállatok.

a partra űzve ballagok,

az égi semmi habja elkap,

játszik velem és visszadob.

a nyakadon mind kitapintható.

Kiket hamvasztottál el magadban?

Engem belőled ők érdekelnek

- a sétálók, a szédülékenyek -,

addig kérdeznélek róluk, amíg

rá nem jössz, hogy én is közülük jöttem.

Bárhol legyek, most már húnyjon ki végleg.