szeretlek mondjon bárki bármit

A halálvágyam és a depresszióm. Valahol örökre bennem fog maradni, de nem számitottam rá hogy pont most. Pont most mikor szinte minden szép és jó, de belerondít mindenbe. Lehet hogy nem zökkenőmentes az életem, kicsit sem. De a rendszeresen visszatérő rohamok és öngyilkos hajlamok nem segeítenek a helyzetemen. Végre találtam egy olyan személyt aki megbecsül és komolyan vesz, találtam egy kis társaságot is magam mellé. Lett egy kis szociális életem. Majd vissza jöttek a régi érzések. Minden fakó és melankólikus. Ismét csak a rosszat látom, és újból csak a halált megoldásként. Megint elfogok veszíteni mindenkit magam körül. Nem azért mert elhagynak hanem mert ellököm őket. Az eszem nem akarja de a szívem már cselekszik és irányít. Kiváncsi vagyok meddig fajul ez a dolog. Talán újra megpróbálkozom véget vetni mindennek?... nem tudom, de próbálok nem meghalni. Nehéz. De egy próbát megér.