szavamra

Jómagam, miután elfogyasztottam.

A per lényege, hogy Konok Péter történész, médiaszereplő és publicista azt írta Facebook-oldalán Nemes Dániel Radnóti Miklós Antirasszista Díjának átadása kapcsán (az átadó Hanta Vilmos, főállású antifasiszta, a Kádár-kor fosszíliája), hogy „bzmegnyd, Danika”. Illetve csak vicceltem, Konok ennél jóval durvábban fogalmazott:

„Radnóti Miklós Antirasszista Díjat kapott egy vérszomjas radikális cionista, aki – persze Magyarországról – a palesztinok kiirtását üdvözli, hazugságnak nevezi a gázai híreket, és úgy véli, hogy a palesztin gyerekeket is le kell bombázni, lévén úgyis terroristák lesznek, legfeljebb a csecsemőket adná ki nevelőszülőknek. Nemes Dánielben Radnóti Miklós elborzadva ismerhetne saját gyilkosaira.”

Nemes Dániel munkásságát persze ismerjük, de ő úgy érezte, hogy az emiatt érzett fájdalmát csak némi készpénz enyhítheti: ügyvédi költséggel együtt 2,5 millió forintot követelt, ami a csóró értelmiségi Konokot valószínűleg földhöz vágná.

A perről korábban azt írták:

„A per május 12-én, kedden 9 órakor, a Budapest Környéki Törvényszéken veszi kezdetét, elsőfokú ítélet már aznap is születhet. A Gondoskodó Forradalom „El a kezekkel a szavainktól!” címmel szolidaritási eseményt hirdetett, és arra kérte követőit, hogy jelenlétükkel álljanak ki a szólásszabadság mellett."

Ez a per túlmutatott önmagán. Egy lokális becsületsértési ügyből a globális geopolitikai konfliktus – az izraeli–palesztin háború – hazai lenyomata és mikroszínpada lett.

Szóval, ezerkarakteres intró után elindultam a zuglói bíróságra megnézni, hogy lehet-e nácinak nevezni egy nácit akkor is, ha az illető történetesen zsidó. Már ha a szólásszabadság tényleg erről szól.

A bíróság bejáratánál Konok és nagyjából tízfős hardcore csapata fogadott, plusz a Partizán videósa. Később megjelent a Mérce is, tisztelet nekik. Az Izrael- és Bibi-barát orbánista médiát nem hiányoltam (hasonló a hasonlóval), de fájóan hiányzott a magát liberálisnak pozicionáló 444, Telex és HVG, miközben a szólásszabadság egyik legfontosabb kortárs csatája zajlott. Van ez így.

Walter Ricsi, a Szumud Flotilla magyar tagja is bebiciklizett egy hasonlóan kefijás lánnyal, végül befutott Konok védője, Schiffer András is, akiről az utóbbi tíz év közszereplései miatt meglehetősen rossz a véleményem. Konok szerint viszont jó ügyvéd („néha utáljuk egymást”), és komolyan veszi a szólásszabadságot, Konok anyagi lehetőségeit ismerve Schiffer pro bono vállalta az ügyet.

Végül felsomfordált a lépcsőn Nemes Dániel is, két ügyvéddel, de ez azért nyomába sem ért Epstein megfélemlítő 70 fős ügyvédseregének.

Kurva lassú a bejutás a bíróság épületébe. Az erős testalkatú biztonsági őrök alaposan átvilágítanak mindenkit – itt kéremszépen gengsztereket is tárgyalnak. Reptéri hangulat volt, de motozás és testnyílás-vizsgálat szerencsére nem.

Konok lebukott egy apró testkamerával. Innentől nekem is kell egy.

– Csak ennyien? – csodálkozott a harmincas éveiben járó, jókedélyű bíró. – Pedig pótszékeket is beállítottunk...

Mielőtt elkezdődött volna a tárgyalás, megkérdeztem Konokot, hogy lehet-e videózni. Ő átirányított Schifferhez, Schiffer pedig a bíróhoz, aki közölte, hogy az XY paragrafus szerint ezt előző nap délig kellett volna bejelenteni. Én viszont csak előző este értesültem a tárgyalásról Dr. Flashtől. Szomorúan zsebre vágtam a telefonomat, a Partizán videósa pedig kikullogott a sokmilliós felszerelésével.

A tárgyalás első húsz perce annyira unalmas paragrafusozás volt, hogy a bíró Nemes Dániel felszólalása közben röhögcsélő két kefijás hölgyet előbb rosszalló pillantásokkal próbálta fegyelmezni, majd végül kiküldte a teremből. Ebben közrejátszott, hogy palesztin dalra is rázendítettek. Walter Ricsi végül önként csatlakozott hozzájuk, pedig innentől kezdett igazán szórakoztatóvá válni az előadás. Akit érdekel a a jó hírnév védelme, a véleménynyilvánítás szabadsága, valamint a közszereplők tűrési kötelezettsége, meg a "védett értékítélet versus jogsértő tényállítás" problémakör, az lapozgassa szorgosan az internetet.

Nemes meglehetősen kínos produkcióval indított, azt bizonygatva sírós hangon és az orrát logatva, hogy ő tulajdonképpen egy nem közszereplő, Konok által ártatlanul kipecézett „civil”, aki rosszkor volt rossz helyen és akinek rengeteg hátránya van Konok minősítése miatt a társas és üzleti életben. Végül mégsem fakadt az önsajnálattól sírva, amit ezúton köszönök.

Konok összeszedettebb és lazább volt, neki szurkolt a nézőtér és övé volt a morális fölény, kifejezte reményét, hogy Magyarország nem Ukrajna, ahol mindenfajta Izrael-kritika bűncselekménynek számít. Egy hosszú listával érkezett Nemes korábbi, heil Izraelező, khm, morálisan megkérdőjelezhető kommentjeiből. Nemes saját elmondása szerint tízezres nagyságrendű kommentet írt már, ezért sokszor azt sem tudja megmondani, hogy egy-egy konkrét hozzászólás valóban tőle származik-e. Abban viszont Konok és Nemes is egyetértett, hogy a Facebook keresője egy rakás szar.

Megjegyezném, hogy Nemes ügyvédjei feltűnően alulmotiváltak voltak. Az egyikük meg sem szólalt, a másik felszólalásából pedig leginkább azt értettem, hogy 40 ezer forintos óradíjjal számolva még hány százezer forintot szeretnének kipréselni a szakadt Konokból a fájdalomdíjon felül.

Schiffer viszont egyértelműen a nap hőse volt. Lehet őt utálni politikai szerepvállalásai miatt, de ha ügyvéd kell, akkor csakis Schiffer. Tiszta, követhető érvelés, a szólásszabadság következetes védelme, a jogi bikkfanyelv logikus használata és olyan fölényes elegancia, hogy megkockáztatom: Schiffernek van karizmája – csak ezért tárgyalóterembe kell menni. Az ellenfél ügyvédjének zavaros érvelésével és nyilvánvaló mohóságával szemben ő a tiszteletdíjat elegáns nagyvonalúsággal a bíróság belátására bízta (ami nála is bruttó 40 ezer óránként lett megállapítva).

A szünetben a bíróság visszavonult megfogalmazni az ítéletet, mi pedig kicsődültünk a folyosóra, ahol már a biztonsági szolgálat szinte teljes állománya próbálta rávenni Ricsiéket, hogy fejezzék be a palesztin dalkört.

A szünet után megtelt a terem, befutottak Konok elkésett barátai és számos palesztinpárti aktivista. A tömegtől láthatóan feszélyezett Nemes jelezte, hogy zavarja egy Hamász-kitűzőt viselő nyugdíjas jelenléte, mire az illető némi vonakodás után zsebre tette a kitűzőt. Van ez így: az IDF is egyesek szerint a világ leghumánusabb hadserege, mások szerint egy terrorista állam terrorszervezete.

Végül megszületett az ítélet, üdvrivalgás, vastaps, lábdobogás. Konokot első fokon felmentették, Nemesnek pedig fizetnie kell a perköltséget.

A bíró hosszan indokolta döntését. Az ügy lényege az úgynevezett értékítélet és a tényállítás közötti határvonal meghúzása volt, ami eléggé bonyolult, úgyhogy eltekintek a részletezéstől.

Nemes Dániel azért indított pert, mert Konok Péter posztja szerinte túlment a kritika határán, és olyan súlyos állításokat fogalmazott meg – például hogy a palesztin gyerekek lebombázását üdvözli, illetve hogy Radnóti gyilkosaira emlékeztet –, amelyek sértik emberi méltóságát és jó hírnevét.

Konok és Schiffer András érvelése, valamint az elsőfokú ítélet ugyanakkor arra utalt, hogy a bíróság ezeket a kijelentéseket nem tényállításnak, hanem erős, de a közéleti vitában még megengedett értékítéletnek tekintette. A magyar alkotmánybírósági és bírósági gyakorlat szerint a közéleti vitákban a kritika szabadsága különösen tág, főként akkor, ha valaki maga is aktív és markáns véleményformáló. Aki belép a közéleti arénába, annak a durva, túlzó vagy sokkoló megfogalmazásokat is nagyobb mértékben kell tűrnie.

Még valamit hosszan magyarázott Nemes az utolsó szó jogán, láthatóan jobbnak látta saját kezébe venni az ügyet a teljesen összeroskadt ügyvédei helyett. Viszlát másodfokon – és kösz a Pegazusokat.

Odakint még egy darabig palesztin dalokkal szórakoztatta magát és a biztonsági őröket a társaság, míg Konok, Nemes és Schiffer nyilatkozott az elektronikus sajtónak.

Folytatás másodfokon

#KonokPéter #nemesdániel

Elhangzó szöveg: A minap lángvágóval felszerelt munkások emelték le helyéről a Felvonulási teret uraló Lenin szobrot. Sütő Ferenc kőfaragómester annak idején személyesen irányította Pátzay Pál alkotásának felállítását. [Sütő Ferenc, riporter szinkron]: "- Kaptunk a Budapest Galériától egy megbízást, hogy bontsuk le, mert maga a pilonnak a gránitlapjai repedeznek és most le lesz bontva az egész és meg fogják vizsgálni a pilont és akkor utána kezdődik az újra való visszarakása. Általába véve a régi szobroknak az architektúrája az több kőből készültek, ma meg már ugye hát anyagspórolás szempontjából csak lapokkal burkolnak. - Tehát még a Lenin szobornál is spóroltak az anyaggal? - Hát azt én nem tudom így nyilatkozni. A szomszédban lévő Sztálin szobornak a domborművei is azok a bizonyos frízek tatai vöröskőből készültek, a többi része pedig burkolat volt. A belső magas pedig beton volt. És a betonba volt lecsapolva a Sztálinnak a bronzszobra." Azt a szobrot - az elnyomás szimbólumát -, 1956. október 23-án éjjel ledöntötte a tüntető tömeg. Csupán talapzata maradt meg. Arra épült később a dísztribün ahol évtizedeken át ünnepeltek a felvonulások alkalmából párt és állami vezetőink. Mára ez az építmény is funkcióját vesztette. Újrahasznosításáról folynak a tárgyalások.

Kész, megvan a SZUPERFEGYVER!!! "NEMZETI KOMMUNIKÁCIÓS HÁLÓZAT"