D

az ereimben

mondd mégis

hogyan felejthetnélek

A gyász az életünk része. Mindenhol ezt hallod, de senki sem készít fel az elsőre.

Az emberek beszélnek az első munkájukról, az első szexről, az első gyerekvállalásról, de az első gyászról nem. Pedig, ha valaki azt mondaná, hogy teljesen normális és nem kell szarul érezned magadat, amiért nem érzel semmit, vagy magad alatt vagy, vagy nevetsz, az lehet segítene. Ha csak sejtésed lehetne arról, hogy mennyi érzelmen mész keresztül hetek, napok, órák, percek alatt. Az egyik pillanatban nevetsz, a másikban sírsz, a következőben dühös, majd üres vagy. Ezek váltják egymást, mint a nappal az éjjelt. Ezzel a gondolattal fekszel- és kelsz. Ez az első, ami utoljára, majd először eszedbe jut. Szomorú vagy, amiatt pedig méginkább, hogy nem, az élet nem állt meg. A te életed megy tovább, telnek a napok. Ez meg sem közelíti a szerelmi bánatot, vagy egy vita utáni bánkódást. Ez nem olyan, mint amikor bűntudatod van és nem olyan, mint amikor szomorú vagy. Ez valami egészen más.

Leírhatatlan, ekkor érzi meg csak igazán az ember, hogy milyen, amikor a lelke fáj és egy darab kiszakadt belőle. Már soha nem hívhatod fel, nem írhatsz neki, nem beszélhetsz vele. Nem nevethetsz vele együtt. Nem lesz már semmi, ami a tiétek. Csak a múlt gondolata, a te gondolataid. Hiába akarsz már bármit változtatni, nem teheted meg. Illetve de, csak nem fog változni semmi. Nem fog rád haragudni, nem lesz rád büszke, nem fog veled örülni, nem fog megölelni, vagy megpuszilni. Elment, nincs többé. Addig van, míg emlékszel rá, aztán elmúlik. Ebben a mély gyászban, mikor már elfogadod, hogy így történt, feldolgozod -amennyire tudod-, rájössz, hogy veled is ez fog történni. A döntéseid nem fontosak. Sem a jók, sem a rosszak. Miután elmúlsz, addig élsz, míg emlékeznek rád, aztán eltűnsz végleg. Miért is ne élhetnél, ahogyan te szeretnél? Miért is nem addig szeretjük egymást, míg megtehetjük? Éljetek, ahogy nektek jó, éljetek egyáltalán és szeressetek mindenkit, aki fontos a számotokra!

itt hagyott mindent, a bögréket,

a kanapét, tévét, evőeszközöket, polcokat,

a házat, a kertet, ha volt kert, mindent

de itt hagyta az emlékeket,

és egytől egyig

gyásszá váltak

De túlélünk mindent,

mint a fű, ami azért nő, mert másra

nem is képes,

aztán kizöldül váratlanul, akár a remény.

Mert az ember túlél mindent,

muszáj neki,

ígérd meg nekem, hogy mindent túlélsz,

a hétköznapokat, rossz zenét,

csapnivaló politikusokat, meteorütközést,

a sors ármányait, a gyászt,

éld túl a gyászt, és

új hegy leszel

és

Bemész és...már senki sem vár rád odabent.

Senki sem kérdezi meg; hogy vagy, milyen volt a heted, hogy érzed magad.

Mert az a ház, nem azért volt kedves neked, mert szép volt vagy tetszett a kinézete.

Hanem mert aki benne élt, az tette azt a helyet különlegessé.

Ne kapaszkodj abba a gondolatba, hogy melletted maradjak, mindennek van kezdete és vége, de ígérem, hogy emlékedben fogok tovább élni.

Amikor álmaidban nem találsz, ne ébredj szomorúsággal vagy haraggal, szívedben menedéket találtam.

Lesznek napok,amelyek egy szempillantás alatt eltelnek,és nem azért,hogy elfeledkezz rólam,hanem hogy gyorsabban gyógyuljon a sebed.

Az élet nem volt igazságtalan vagy kegyetlen; az élet minden jóval és rosszal együtt csodálatos, nagyon csodálatos.

Nem számít, hol vagyunk most, a szívünk mindig össze lesz kapcsolva.

Ne sírj értem, kérlek, jól vagyok. A könnyeid nem hoznak vissza, ne kínozd magad tovább, ne gondolj arra, hogyan lehettek volna másképp a dolgok, mert az semmin sem változtatna. Ha elfogadtam, fogadd el te is és lépj tovább.

Soha ne gondolj arra, hogy feladod, légy erős, ne add fel, megteheted, mindig is megtetted és mindig is fogod.

Nem érinthetjük meg, de mégis érezzük egymást. A varázslatnak még nincs vége, ha folyton eszedbe jutok és a szívedben hordozol.

Élj magadért, értem, akinek akarsz, de élj, élvezd ezt a csodálatos életet, amit Isten adott nekünk: ma itt vagyunk, holnap talán màr nem.

Találd meg a boldogságod azokban az értékes kis ajándékokban, amelyeket az élet kínál: a holdfényben, a szélben, az esőben, a madár röptében, a tájak szépségében. Élj, és én is rajtad keresztül fogok élni.

És amikor már nem érezhetsz magad mellett, amikor már nem jelenek meg álmaidban, akkor megtalálsz azokban a kis ajándékokban, amiket sokszor nem becsülünk. Ígérem, jelezni fogok neked.