"Ma elveszĂtettem önmagam. KicsĂşsztam azoknak a repedĂ©seknek a rĂ©sei közĂĽl, amilyennek az Ă©letemnek kellett volna lennie. Tudod, mit mondogattam magamnak 18 Ă©vesen? „Majd kitalálom 19-re.” Aztán 20-ra. Most 23 vagyok, Ă©s visszanĂ©zve nincs semmi igazán jelentĹ‘s dolog, amit valaha tettem volna. Ma elveszĂtettem önmagam. Valamikor 2 Ă©s 3 között, amikor felĂ©bredtem, Ă©s rájöttem, hogy sosem lettem az, akivĂ© akartam válni. Mert tudod, 13 Ă©vesen többet tudtam az Ă©letemrĹ‘l, mint most, 23 Ă©vesen. Ez Ĺ‘rĂĽlet. 13. TĂz Ă©ve mĂ©g többet tudtam, mint most. Ăšgy Ă©rzem, elpazarolom a fiatalság Ă©lmĂ©nyĂ©t. Mert minden, amit akartam csinálni, most már csak egy lista arrĂłl, amit nem csináltam meg, Ă©s ez nagyon bánt. És tudod, mi dĂĽhĂt fel? Tudod, mi az, ami tĂ©nyleg feldĂĽhĂt? Amikor az emberek azt mondják: „Ó, 23, az volt Ă©letem legszebb idĹ‘szaka.” Hát, jĂł nekik. RemĂ©lem, nekem nem ez lesz az, mert el sem tudom kĂ©pzelni, milyen lesz 24, 25, 26 Ă©vesen. Meddig kell ezt mĂ©g csinálni? 23 Ă©v, ember. 23 Ă©v. Talán csinálok mĂ©g 23-at. Talán 46 Ă©vesen megtalálom, amit keresek."