,,Don’t Want Your God And his Higher Power...”

történt, ami megtörtént.

Nem haragudhatok rád örökké…

Az, amikor te jobban szereted, mint ő téged.

Hiába ismertek, hiába mosolyogtok és hiába vagytok kedvesek… fogalmatok sincs ki vagyok és hányni tudnék tőletek, amiért azt gondoljátok igen :)

A gyász az életünk része. Mindenhol ezt hallod, de senki sem készít fel az elsőre.

Az emberek beszélnek az első munkájukról, az első szexről, az első gyerekvállalásról, de az első gyászról nem. Pedig, ha valaki azt mondaná, hogy teljesen normális és nem kell szarul érezned magadat, amiért nem érzel semmit, vagy magad alatt vagy, vagy nevetsz, az lehet segítene. Ha csak sejtésed lehetne arról, hogy mennyi érzelmen mész keresztül hetek, napok, órák, percek alatt. Az egyik pillanatban nevetsz, a másikban sírsz, a következőben dühös, majd üres vagy. Ezek váltják egymást, mint a nappal az éjjelt. Ezzel a gondolattal fekszel- és kelsz. Ez az első, ami utoljára, majd először eszedbe jut. Szomorú vagy, amiatt pedig méginkább, hogy nem, az élet nem állt meg. A te életed megy tovább, telnek a napok. Ez meg sem közelíti a szerelmi bánatot, vagy egy vita utáni bánkódást. Ez nem olyan, mint amikor bűntudatod van és nem olyan, mint amikor szomorú vagy. Ez valami egészen más.

Leírhatatlan, ekkor érzi meg csak igazán az ember, hogy milyen, amikor a lelke fáj és egy darab kiszakadt belőle. Már soha nem hívhatod fel, nem írhatsz neki, nem beszélhetsz vele. Nem nevethetsz vele együtt. Nem lesz már semmi, ami a tiétek. Csak a múlt gondolata, a te gondolataid. Hiába akarsz már bármit változtatni, nem teheted meg. Illetve de, csak nem fog változni semmi. Nem fog rád haragudni, nem lesz rád büszke, nem fog veled örülni, nem fog megölelni, vagy megpuszilni. Elment, nincs többé. Addig van, míg emlékszel rá, aztán elmúlik. Ebben a mély gyászban, mikor már elfogadod, hogy így történt, feldolgozod -amennyire tudod-, rájössz, hogy veled is ez fog történni. A döntéseid nem fontosak. Sem a jók, sem a rosszak. Miután elmúlsz, addig élsz, míg emlékeznek rád, aztán eltűnsz végleg. Miért is ne élhetnél, ahogyan te szeretnél? Miért is nem addig szeretjük egymást, míg megtehetjük? Éljetek, ahogy nektek jó, éljetek egyáltalán és szeressetek mindenkit, aki fontos a számotokra!

Ha az élet fenn van akkor, neked kell lenn lenni.”