Dia Jersey

https://diajersey.blogspot.com/search/label/Mandalater%C3%A1pia 

 Nem az enyém lett a legszebb, de egyszerű, cuki, vidám és imádom :) Az ergoterapeuták feladata közé tartozik ugyanis a egyénre szabott segítő, fejlesztő és gyakorló eszközök készítése is. Fő célom a szokásos, a semmiből valamit kategória, ahogy az oktatónk is mondta. Ezt mindenki könnyen el tudja készíteni, az alapanyagok mindenki számára elérhetőek, és fillérekből kijön. Szerintem ez egyáltalán nem mellékes manapság, amikor a fejlesztő eszközök ára az egekbe rúg. Ja, és könnyen összecsomagolható és hordozható. Használata rém egyszerű : a pompomokat csipesszel ki kell pakolni a doboz mellé, és a színkártyáknak megfelelő sorrendben visszatenni a dobozba. A zsenília hurkokat pedig a stilizált kártyáknak megfelelően. Ajánlom olyan betegek finommotorikai és kognitív fejlesztéséhez, ahol nehézséget okoz pl. a kéz használata, vagy ha probléma van a memóriával, a beszéddel, az érzékeléssel, stb. Gyerekeknek a hegyes fémcsipeszt lehet helyettesíteni az egyáltalán nem veszélyes ruhacsipesszel is.

kucorog az ágyában, válla rázkódik a sírástól. Olyan kicsi és törékeny, mint egy kismadár. Hosszú hónapok kellettek, mire olyan állapotba került, hogy tudjak vele foglalkozni. Most hangtalan zokog, hogy ne hallja senki más, hogy ne zavarjon senkit. Közelebb lépek, hogy megértsem, mit mond. Egészen közel hajolok, mert csak így tudom kivenni a szavakat a hüppögésből. Nem tudkimenni az édesanyja sírjához, senki se viszi ki. Tavaly se tudott. Pedig virágot szeretne vinni neki anyák napjára. Ezerrel kattog az agyam, valami okosat szeretnék mondani, de feladom. Úgyse tudok. Átölelem, vigasztalom ... próbálok mosolyogni, és nem sírni. Csak belül... és otthon... Legszívesebben szárnyakat növesztenék, ölbekapnám és elrepíteném őket ahová csak szeretnék. Mindegyiküket, mert sok ilyen kismadaram van <3

Úgy szavalni Petőfi Nemzeti dalát, hogy közben a nézőközönség fele sírva fakad, és veled együtt mondják a cirka 70-80 évvel ezelőtt megtanult sorokat... és jobban, szebben tudják, mint bármelyikünk... szívből jövő, mély és őszinte érzések, és döbbenten ismertem fel, hogy én a töredékét sem ismerem ennek... Ahogyan ők a történelem eseményeit a sajátjukénak érzik, ez számomra egészen elképesztő, a mi generációnk ezt már másképp kapta, máshogyan tanulta. Csodálatos tapasztalás <3

Anyák napja alkalmából mindenkihez bementem, és felköszöntöttem őket. Persze féltem is... mert sokan vannak, akik túlélték a gyermekeiket, és féltem felszaggatni a sebeket ... Egyik nénim megkérdezte, hány gyerekem van. Mondtam, hogy három, de már mind felnőtt, mégis amikor rájuk nézek, látom bennük egyszerre a kicsi gyermeki lényüket is. Széles mosollyal válaszolta : "Az én kislányom 64 éves, de nekem is mindig a kicsi lányom marad." Nem lehet nem elérzékenyülni ilyenkor, nno <3 Fel akartam olvasni egy verset is, szebbnél szebbek közül válogattam... Mégis a legcsodálatosabbnak egy olyan verset találtam, amit mindnyájan ismerünk, tanultuk az iskolában, bár akkor még nem igazán fogtuk fel az értelmét... pedig ez a vers örök... 52 néninek szavaltam el József Attila Mama című versét... és mondták velem <3 Boldog Anyák napját kívánok minden édesanyának, és azoknak a mamáknak, pótanyáknak, apáknak, akik átvették az édesanyák szerepét <3

Attól, hogy úgy csinálunk, mintha nem lenne Karácsony, bizony, hogy van. Lehet úgy tenni, elmenekülni, lehet átugorni, átlapozni, átaludni. Nekem is volt sok olyan évem, amikor ezt tettem. Felváltva. De a Karácsony akkor is van. Legbelül, mélyen eltemetve, de ott van. Van, amikor félünk tőle, mert a bánat, a csalódás, a szomorúság, a magány, vagy a keserűség erősebb mindennél, és az az ünnep, ami egykor a legszebb volt számunkra, a legfájdalmasabb nappá változik, mert az emlékek megállíthatatlanul és kíméletlenül törnek elő. Ma már tudom, nem az a megoldás, ha becsapjuk magunkat, és úgy teszünk, mint a kicsi gyerekek, mikor ha becsukják a szemüket, nem látnak minket, és azt hiszik, hogy őket sem látja senki. Az ünnep jön. Meg kell élni. Ha csendesen, ha tele szomorúsággal, akkor úgy. Engedni kell, hogy jöjjenek a könnyek is. Legfeljebb sírok veletek <3

A Karácsony a szeretet ünnepe.. hmm.. Nekem nem. A szeretet ünnepe nekem minden nap van. Nem tudok jobban szeretni karácsonykor, mint egy másik nap. Én minden nap úgy szeretek mindenkit, amennyire csak bírok <3 Amikor még vallásosak voltak az emberek, hittek Jézus születésében, megünnepelték a születésének napját, amiről kiderült már nem is ekkor van, és el is ferdült az ünneplés rendesen, mert valójában már nem Jézusról szól. A Karácsony egy családi ünnep, amit magunk formázunk olyanra, amilyen. ...és mindig van választási lehetőség... Kb 20 éven keresztül nekünk is hatalmas és csodálatos Karácsonyunk volt minden évben, még a csöppnyi babáim mellett is óriási ünnepséget csináltam a családnak. Mert imádtam, hogy együtt vagyunk mind. Ha tudom, hogy ilyen gyorsan elmennek szinte mind, akik az asztalomnál ültek, nem törődtem volna annyit a körítéssel és a díszlettel, hanem jobban megbecsültem volna a velük töltött időt. Én hetek óta minden nap a Karácsony örömét próbálom belopni a betegeim szívébe, csodás díszeket és ajándékokat készítettünk, mézeskalácsot sütöttünk, gyertyát gyújtottunk. Mégis amikor belenézek a megfáradt szemekbe, pontosan tudom, hogy mit éreznek... Érzem az eltűnt évek súlyát, a nem szűnő fájdalmakat, az elvesztett társ, gyermek hiányát... Kívánunk Boldog Karácsonyt... Hogy is lehetne boldog? Nélkülük... Sok közhelyt lehet válaszolni erre, hogy szívünkben, lelkünkben mindig velünk vannak, de mi pontosan tudjuk, ezek csak üres frázisok. Mégis, minden áldott reggel letörlöm a könnyeimet, és új széles mosollyal felvértezve ostromolok mindenkit, tartani mindenkiben a lelket, elhitetni és hinni, hogy az élet szép, és még tartogat mindnyájunk számára szép meglepetést ... 

Megmutattam, hogy én hogy színeznék ki egy őszi falevelet... persze nem tökéletes, nem is lehet az, mert nem vagyok művész, de a színek árnyalatai, összemosódásai olyanok, mint az élet sója, ad egy csipetnyi pikantériát az egésznek. Természetesen az én kis öregjeim villámgyorsan ráéreztek, és megpróbálkoztak vele. Átlag életkor ma 85 év volt - és én beájulok a kíváncsiságuktól <3