Untitled

Van az úgy, hogy az elsődleges kommunikációs forma a digitális, az Internet alapú. Ez nem hagyja békén az érzéseinket. Teljesen átalakította azt, hogy mit érezzünk a másik iránt. Félre értésekből született dühös megnyilvánulások, gyors bizalom adások és vesztések, és az Isten hagyja. Azért hagyja, mert olyan szabadnak szereti az embert, amilyennek teremtette. Nagyon halkan biztosan kér... kér bent a szívekbe. Ezek a szívbeli isteni rezgések erősödnek az igazság megvallása, a bűn megvallása, és az ebből következő egyetértéstől. ANNÁL HANGOSAB ISTEN SZAVA, MINÉL TÖBB BŰNBÁNÓ EMBER TALÁLKOZIK. A megszentelt fájdalom, és a bűnös élvezet. Az ember életével úgy halad, hogy ismeri ezeket. Ezek különbözően lehetnek leírva, de az írás és olvasást sem ismerő ember is biztosan tudna róla beszélni. Ha nem is mindig tudja, de olykor biztos benne, hogy ennek érzékelése, különválasztása, ennek a törvénye nem önmagában fejlődött ki... ezt nem ő alkotta.... S a bátor, a hithős tovább kutat - tovább állhatatosan, majd rájön hogy Ő a Lélek, aki benne él. S a 'mozdulatlan mozgató' érintőleges megismerése már nem tudja az igazságtól el tántorítani. Azonban az élet gyakorlata még nincs be biztosítva. Nincs predesztináció. A kísértés a földi élet mindennapos vele járója. A bűnbánat azonban Isten állandó ajánlata földi életünk minden napjára.

Lelki közösséget érzünk olykor az idegennel, ha például művész. Költő, vagy zenész. Ő mondja el az érzéseinket, vagy az ő neve alatt futó korporatív csoport.

Milyen lenne kivenni az azonosulás egy csak erre a tevékenységre vonatkozó részét ebből a progresszióból, és egymás között a hordozó a tökéletes művészet, a Lélek lenne? Akkor ez a vertikálisan létrejött szeretet az idő fogalmán kívül esne, és ha az időt elhagyja; szükség szerűen a teret is el fogja, így már most megnyílhat az út felfelé is.

Megéri?

Az úton vissza fordulni nem érdemes, de talán már nem is lehet, Az élet pedig természetesen egyre, s egyre nehezebb, A világ mocska érezhető, tapintható, Menny, és pokol már itt tapaszthalható

A hitet hinni kell; élet feladat, Ne hagyd, hogy a test szabja a korlátokat, Lélek szerint élni, halni...

...az örök élet szempontjából; csak egy pillanat.

Kis ibolyákat kellene nézni, s ameddig lehet ott maradni, ahol ki nőttek. Hogy meddig virágzik, azt szándékosan nem tudni. Meddig maradni; szintúgy! Emlékezni az abszolútumra, felejteni a többit. Önfeledten állni, és résznek úgy lenni, hogy tudjuk - van egész. Elnevezni magunkat valami másnak, játékból. Az egy helyben állás játéka...

Nőni csak az Ő kedvéért. Az Istenért. Lenni miatta, lenni általa, és Ő benne.