Csengő Felhők

Gondolok rád de nem úgy látlak

Ahogy azt te tőlem vágyod

Furcsa képzeletek közt

Összekulcsolt kezek

Minden lépéssel

Leng mint inga

Előre-hátra

Szívdobbanásra

Fogd meg a mellkasom kérlek

Csak meztelenül érints meg

Csak érints meg kérlek

Csak vágyakozok, nem érlek

El nem érhetlek

Meg nem érinthetlek

Ha tehetném se tenném

Utána soha nem elengedném

El nem engedhetnélek

Bárcsak maradhatnál

Szívmadár kitárt

Hófehér szárnyán

Mellőlem el ne szállnál

Álmodom a veled-létet

Az eggyé válást

A kristályos vízzel

Elolvadok ha hozzámérsz

Nem túlozva mondom ezt

De kérlek még egyszer

Ujjaiddal érints meg

Fogd meg a mellkasom kérlek

Csak meztelenül érints meg

Ahogy megdobban érezd

Az ölelés árulkodik az ölelőről. Van hideg ölelés, a távolságtartó, ami falat állít a szív elé, és van meleg ölelés, ami úgy tart körbefonva, mint diót a héja.

A szó teremtő

Ha lenne szavam

Lenne hatalmam

Elmondanék mindent

Írnék, mesélnék

A szó festék

Képet fest a Képzelet

Elképzeli, aki mondja

Elképzeli, aki hallja,

A szónok is festő

Festő a költő

Én is festő vagyok

Amíg hallgatok

És a megfestett világ

Amit akarunk, elénk tár

Ha akarlak, elképzellek

Ha szeretlek

Festek neked

Egy világot

Hol szerethetsz

Elérhetetlen messziről ragyogni,

A millió ékkővel kirakott eget lakni,

Hajnali harmatként megcsillanni.

A csillagok virágszálak akarnak lenni:

Szellőben fűszálak közt lengedezni,

Bársonykabátos méheket ölelni át,

Érintésre, simogatásra, illatozásra vár

minden csillag. És ragyogásra vár

Csillagok és fények hanggal

Számtalan dologhoz hasonlanak

Semmit mondó hasonlatok

Tenger a metafora, benne gyöngyszem

Egymást váltó két fél fény a Holdban

Műveltségbe, költői képekbe bújtatott

Egy az általunk ismert világban létező dolgot csak más dolgokkal alkotott viszonyai, kölcsönös összefüggései alapján tudunk leírni. Önmagában valami még semmi, pontosabban nem semmi, hanem valami, bár ez a valami semmilyen és semmit sem csinál, csak van, de ezen kívül tulajdonképpen semmi. Valami, akkor lesz valami, ha létezik egy másvalami is, amivel a valami kölcsönös viszonyban van, így már elmondható lesz valami a két létező valamiről.

Friss levegőt lélegzem,

Kosztolányit olvasok,

Meleg tejet kortyolok,

Tollal hadonászok egy

papír fecni felett,

Azt játszom, amit mindenki,

Úgy csinálom, ahogy mindenki,

És próbálok valaki lenni

Ki a levegőt máshogy veszi,

És elrejtem, ahogy a torkomon

Akadt szavaktól fulladozom,

Mert zagyva hang jön csak fel,

Valami formát próbál ölteni fel,

De valódi hangot csak az szól,

Mit papírra rávet a toll,

Mert, ahol tinta és papír egy-

másra rálel, ott születik meg

A kételybe zuhant gondolati egységnek

Létjogosultságának megkérdőjelezése,

Hiszen, amit a papír mond, azt

csak ő, a papír mondja,

Nem ők, nem te, nem én,

Csak egy elképzelt lírai én,

És valójában a szó mit ír

Az anti-hős szerepet vállaló papír,

Annak jelentése oly szubjektív,

Mint maga a valóság, e világi sík,

Hol a végtelenbe nyúló egyenesek

Körbe futnak s vissza a tenyeredbe,

Hol a szó, bármit is jelenthet,

Míg te bármi mást gondolsz bele,

És ha szólsz, nem is tudod mit mondasz,

Mert amit gondolsz, az nem egyenes,

Inkább csillagok az égen.

Minden ember fejében

Egy elképzelt valóság lebeg,

Amiről gondolja, a világ ez lehet

És oly biztosan állítja a saját

Tébolyodott valóságát,

Hogy talán valaki még el is hiszi,

Önmagát meg bolondnak képzeli.

Ez hát a szó, amit kiejtesz,

A szó, mit papírra vetsz

Amint kikerül belőled

Bármi is lehet belőle,

Téged csak a felelősség terhel,

Hogy emberként szólalj fel,

Mert ez köt össze embert emberrel:

-

Azt hiszi mind, különb a többinél.

Futószalagon gyártott egyediség,

Lóg róluk öt különféle személyiség,

Azt bégetik “szabadság”.

Addig tart a szabadság,

Míg a kutyák nem ugatják.

Fekete bárányok, sötétek,

Koszfoltként terül a rétre.

Tőlük a farkas is megijed.

Ki béget a leghangosabban?

Ő legyen a legszabadabb,

A legbirkább,

És a helyén téged pillantalak

Szívem,

Tetszik ahogy megcsillansz a szememben?

Nekem tetszik a szerelem,

Ami akkora tűzzel ég, hogy beragyogja a világot

És amikor az éjszakai semmit bevilágítja a Hold,