#nyers

Azok a bizonyos beszélgetések, amikor végre félre tesszük a játszmáinkat, és csak hagyjuk, hogy az éjszaka lerántsa rólunk az álarcainkat. Amikor ténylegesen és teljes valójában, védtelenül látjuk a másikat. A beszélgetések, amik alapjaiban ringatják a hitünket.

Egy picit is kíváncsi ember pár google kereséssel rájöhet, hogy ha nagyon kategorizálni akarjuk, az apakomplexus fajtáit akkor 4 nagy csoportba sorolhatjuk: fiúknál: pozitív és negatív, lányoknál: pozitív és negatív. Persze ezek nem sziklaszilárdak, fedhetik egymást vagy lehet kombináció is. 

Sajnos az apakomlexus hallatán az emberek egyből a 10, 20, 30 évvel idősebb pasikkal járó nőkre/lányokra gondolnak akik az apát keresik a párjukban. Ez a legtávolabbról nézve is csak egy “tünete” az egyik apakomplexus alfajtának...ha fogalmazhatok így. Az apakomplexus nem (csak) erről szól...rengeteg más tünet van, amik teljesen tönkretehetik egy személy kapcsolatait.

Jöjjön pár személyes tapasztalat. A saját magamnak felálított diagnózis szerint nekem főleg negatív apakomplexusom van. Nem sorolom fel a “tüneteket” mert azt bárki könnyen megtalálhatja, és azt sem kezdem taglalni miért van apakomplexusom, hanem a felismerés mozzanatait írnám le: A legelső dolog a sejtés és ezzel együtt a tagadás. Tudtam, hogy valami nincs rendben, mert nem viselkedtem (viselkedem) úgy mint egy átlagos lány....mindig fiúkkal barátkoztam,versenyeztem velük, az ő társaságukban éreztem jól magam. Persze van pár ilyen lány, de ez még nem vonzza maga után az apakomplexust. Akkor még nem tisztázódótt bennem, de függtem és a mai napig függök a fiú barátaimtól. Az ő elismerésük sokkal többet jelent nekem mint a lány barátaim elismerése. Ez az amire elsőként felfigyeltem és egyből tagadni is kezdtem....hiszen “engem nem lehet kategorizálni” “egyszerűen más vagyok, de “NEM VAGYOK BETEG!”

A sejtés után lassan jött a kíváncsiság...”mi van ha mégis?” Google barátom segítségével kutatásba kezdtem...és akármilyen oldalra mentem, akármennyit olvastam egyre jobban tudatosult bennem, hogy nekem bizony apakomplexusom van. Persze “ami a neten van azt sosem szabad elhinni” nyugtattam magam.....vagyis hazudtam magamnak.

Felismerés: A tagadás nem segített, rá kellett jönnöm, hogy minden “tünet” amit a kutatásom alatt összegyűjtöttem én vagyok....a személyiségem egy betegség tüneteinek összessége. Azért ez egy kicsit nagy falat szerintem. Mindaz amit 18 évig hittem magamról csak egy betegség....akkor ki vagyok én? vagy egyáltalán van olyan, hogy “én”? Vagy csak az evolúció által létrehozott védekező mechanizmus vagyok?

Most jönne az a rész, ahol leírom, hogyan fogadtam el mindezt és hogyan léptem tovább....de ezt nem tudom leírni, mert nem történt meg. Egy nagyon rövid vélemény az egészről: szopás....szopás az egész. Most abban az állapotomban vagyok, hogy megkérdőjelezek mindent és mindenkit, minden barátomat, saját magam is. Nem tudom eldönteni mi valós és mi nem. Bevallani a legnehezebb. Tudom, minden barátom megértene és próbálna segíteni, de ha elmondom nekik, másképp fognak rám tekinteni...ezt pedig nem akarom.

Nem is tudom mit mondhatnék

Talán azt hiszed még mindig sírok miattad. Pedig már nem. Sajnos kiábrándultam belőled az után, amit tettél.

Egyik napról a másikra, más ember lettél.

Folyton dobáltál. Egyszer kellettem, aztán nem. Egyik nap meghaltál volna értem, másik nap azt mondod inkább már nem is szeretsz.

Nem is egyszer játszottad el.

Miután megölt téged a magány, és senki nem volt melletted, folyton az én karomat kerested. Utánam sirtál. És engem akartál.

És én akár ezredjére is oda álltam melléd, meg öleltek, és megnyugtattalak.

Aztán jött egy éjszaka.

Egy éjszaka, amin leírtad részegen azt a szót, amivel nem szabad dobálózni. Amire nem tanítottak meg, hogy csak akkor mondjuk, ha az igaz is.

Leírtad azt a szót, amivel etettél, nagyon sok ideig.

Nem csak leírtad, a szemembe is mondtad, csak nem azon az estén.

És Te a szemembe hazudtál. Azt hazudtad szeretsz.

A következő pár napban, egy 25 éves sráccal "beszélgettek",(elmondásod szerint) a saját lakásában, kettesben.

Ha ezt látod, akkor tudd, hogy soha nem felejtem el azt, amit velem tettél.

Nem felejtem el azt, hogy akit a világon a legjobban szerettem, a szemembe hazudott.