The place where I can find my soul.

Szia! Köszi a kérdést nyugodtan írhattál volna névvel. Hasonló kérdés már volt, vagyis ilyesmi, hogy “létezik e fiú/lány barátság”. Akkor azt válaszoltam, hogy igen, saját tapasztalatból tudom.

Na, most akkor leírom a saját tapasztalatomat, szerintem jobb, mint ha közhelyeket durroktatnék…

Szóval, az én legjobb barátnőmet, aki ez egyettlen máig, a középsuliban ismertem meg, oszt.társak voltunk, minő meglepő :)Igazából ez kialakult, 2. osztályban kezdődött, sokat jártunk koncertekre, bulikra, iszogatni, többen az osztályból így közösen, és elég jól megértettük egymást.Köztünk mindig is volt valami vonzódás/vonzalom, de sose fordult meg a fejünkben, hogy összejöjjünk, ez nem is volt téma, de mindketten éreztük azt a vibrálást körülöttünk. Sokat beszélgettünk, és többszőr arra jutottunk, hogy nem lenne érdemes felrúgni azt ami van, egy kapcsolatért, ami vagy működik, vagy nem. Meg mindig volt valamelyikünknek valaki, szóval esély se lett volna. Ezzel nem foglalkoztunk, egyszerűen csak elvoltunk. Ha bármit is tettünk volna, akkor nem alakult volna ki az a barátság, ami a mai napig is tart. Persze vannak ellen példák, hogy nagyon jó barátok lettek miután szakítottak, van is a baráti körömben ilyen, de ezt embere válogatja.

Annyira jóban voltuk, hogy kézen fogva járkáltunk a suliban, mindig egymás mellett ültünk, volt hogy simiztük egymás kezét, úgy mint a szerelmesek, de közben meg semmi… Egymásnál aludtunk, leginkább én náluk, de szigorúan nyitott ajtónál, fejtől-lábig való pozicíóban :))) Olyankor semmi extrát nem csináltunk csak dumáztunk, Radiohead meg Nirvana klippeket néztünk meg zenét hallgattunk, Kurt-ről sztoriztunk, kibeszéltünk mindenkit :DDD, meg elláttuk egymást tanácsokkal, az éppen aktuális problémára kerestünk megoldást, vagy éppen szerelemmel kapcsolatos ügyekben segítettünk egymásnak. Szóval megváltottuk a világot! :DJa, meg leveleztünk is, baromi sokat írtunk egymásnak /igen papírra, tollal :)/, úgy hogy másnap amúgy is találkoztunk a suliban, őrület nem igaz!

Mindenki azt hitte, hogy tök szerelmesek vagyunk egymásba, de mi tudtuk, hogy ez nem így van. Az ofő. állandóan az anyáinkat kérdezgette, hogy most mi van “járnak?” “miért nem jönnek össze, olyan jól néznek ki együtt?”, de ugye otthon tudták, hogy mi a szitú, és mindig az volt a válasz, hogy “mert így döntöttek!”

Úgye ez ma már nem így néz ki, hisz felnőttünk, de a kapcsolat meg van, és tudjuk, hogy ott a másik, ha kell, lehet rá számítani. Ritkán találkozunk, de olyankor nagyon jókat beszélgetünk, úgy mint régen. :)

Szóval én úgy gondolom, hogy létezik ilyen barátság ami egy nagyon jó dolog, de kell egy érett gondolkodás hozzá, és mérlegelni, hogy mi éri meg hosszú távon. Azért kellenek az ilyen barátságok, mert egy lány/nő másképpen látja a dolgokat, mint egy fiú/férfi barát és ugye fordítva. Ha gond van, mit csinálsz? megkérdezed a barátaidat fiút is lányt is, és a kettőből már összetudsz rakni valamit /ez általában a szerelmi ügyekkel kapcsolatban szokott lenni/.

Az biztos, ha valamelyik többet érez az elején, többet szeretne, azt rögtön tisztázni kell. A barátság egy hosszú folyamat, kialakul, úgy mint a igaz szerelem, idővel csak elmélyül,  jobb lesz. Nők, férfiak jönnek-mennek az ember életében, de a jó barátok mindig megmaradnak, ezt kell mérlegelni…amúgy hálás vagyok a jó sorsomnak, hogy ez nekem megadatott.

NA IGEN, A LÉNYEG…SOHA SEMMI NEM VOLT KÖZTÜNK! SEMMI!!! SE SZEX, SE CSÓK!!! - bármennyire is hihetetlen

But then, what was that thigh slap, drunk hugs and hand holdings, and every single thing