Az a tehetetlenség, mikor csak többet és többet akarsz. Markolod, a húsába mélyeszted körmeid, csak hogy még többet kapj. El sem engeded, még közelebb húzod, pedig már egy porszem sem férne el köztetek...

Csókja égeti ajkad, bőrötök összesimult, szinte eggyé vált, karjai szorosan tartanak. A külvilág megszűnt létezni, csak ti ketten vagytok a pillanatban. Férfiassága benned lüktet.

Olyan energiákat szabadít fel, amitől újjászületsz. A gyönyör édes gyümölcsét kerülgeted, úgy játszik veled, mint a legjobb művész a legszebb hangszerén.

Zihálásod és kéjes nyögéseid töltik be a szobát. Tested megremeg, pupillád kitágul, az ereidben vadul lüktet a vér. Minden porcikádat átjárja az orgazmus zamata.

Aztán feleszmélsz... Az üres szobában még visszhangzik az utolsó nyögésed. A férfid csak fantázia.

I fiori... Vanno coltivati...