👾

Ezer arcodat láttam már. Attól, hogy most épp egy rosszat mutatsz nekem, nem fogok elfordulni tőled. Már csak azért sem fogok!

Annyira várom már azt a napot,mikor őszintén azt mondhatom,hogy igen boldog vagyok és minden rendben.

Ha jobban belegondolok, a kávéra emlékeztetsz. És nem, ez nem egy szép, romantikus hasonlat lessz... szóval a kávé, ami ha úgy tetszik édes, ha pedig épp nem akkor keserű mint a méreg. Mert tulajdon képpen az is, épp úgy mint te. Méreg. Belülről teszel tönkre, miközben nekem szükségem van rád. Csábít az illatod, az ízed, és lassan már ott tartok, hogy nem tudom elkezdeni a napjaimat nélküled. De te eközben is csak bántasz, mérgezel, tönkre teszel. Egyszerűen függőséget okozol. Hiába tudjuk mindketten, hogy nekem ez nem jó.

Na és mi van akkor,ha megtaláltam a számomra tökéletes embert,de neki nem én vagyok az?

Te nem tudod, hogy nekem az ott akkor mit jelentett..