Megint

barátok nélkül élni az életed sok éven át,

nem is tudom...

nem szar, de

elfelejtesz megmaradni fiatalnak,

csak "felnőttes" dolgokkal törődsz;

arról álmodsz, hogy dolgozol, takarítasz,

fontos dolgokat intézel és rendszerezel,

vagy épp a gyerekkel játszol;

de egy idő után már nem is tudod milyen voltál,

ki voltál, miket szerettél,

mert minderre már nincs sok időd,

de ha lenne is, inkább ledőlsz este hamarabb.

Saját magamnak

és másnak sem én vagyok az első, tudod:

"Anya mindig azt eszi, ami megmarad."

Amikor elfelejted magad,

akkor meg is szűnsz létezni.

Te már nem vagy.

Minden megoldásunk: buborék;

Amikor egyedül vagyok -mint ma is-, azt érzem sírnom kell.

Gondolkodom azon, mivel tehetnék a rossz kedvem ellen, de semmi sem jut az eszembe, így inkább átveszem sorra őket, hátha abban rejlik a megoldás.

Azt kívánom, hogy legalább egy picivel legyen jobb a helyzetünk.

Néha olyan dolgot is kívánok, ami miatt bűntudatom van. Mint például azt, hogy a családomon kívül más ne lakjon velünk.

Kifejthetném, hogy miért, de ha belegondol az ember, máris tudja erre a kérdésre a megannyi “helyes” választ.

Mindeközben már megint sírok. Csinálgatom a kávém -mert imádom a kávét-, mint valami pótcselekvés, pedig ez ma már a negyedik és még csak negyed tizenkettő van.

a gyomrom alól, de a beleim felett indul el az az érzés, -csak végigfut felfelé kérdezés nélkül- amikor azt gondolod, “baszdmeg nem akarok sírni megint”, de a másodperc töredéke alatt, önkéntelenül már a pólomon vannak a foltok.

Azok pedig, olyan könnyen száradnak, hogy kontroll nélkül

újra

kitapossák maguknak az utat

és pótolják Önmaguk.

Most is azt érzem, hogy ennél nem is lehetne igazibb az, ami köztünk van.

Kint esik. Biztos az eső miatt érzem újra, hogy furán ver a szívem.

he keeps forget about me every time.

amikor sírni akarsz,

de nem a szomorúságtól,

hanem mert iszonyatosan,

mindennél is jobban:

Szereted.

Minden mozdulata

és a szavai

olyan különlegesek,

hogy a másodperc

töredéke alatt,

mindegy mit csinál

vagy mond,

te újra és újra

beleszeretsz.

Where tears gonna be useless

I'd write yall a letter that says:

The World doesn't deserve me,

Szúr a szív, fáj a mellkas;

Nincs kedvem hozzátok:

Emberekhez, akik gyaláztok,

Nevemet veszitek szátokra

Bekaptok, majd megrágtok,

Kiköptök és nevetve

Fütyörészve enyelegtek

A nagyokból kicsikart,

Csontokból és tönkretett

Lelkekből tákolt trónon,

S mint hogy ti is voltatok

Elnyomottak anno:

Játszátok fennhangon

A közönyös elnyomót.

Minekünk meg mi jut?

Elnyomás és keserv,

Tüske talpunkban

Minden lépés után

Csak hogy gennyedjen még:

Mert hiszen: nem elég,

Kell ez még nekünk,

Mint egy falat kenyér.

Aztán ha minket is felemészt

A közöny, mint gonosz lény:

Az nem segít, ha megint

Mi isszuk meg újfent

Az egész történet

Kezd elhidegülni a lelkem,

Többször fordul meg a fejemben

az, hogy már mindegy,

semmint az, hogy még érdekellek.

A szavak ellentmondanak

a tetteknek, mert azok csak szavak,

De a tetteid: tükör,

Sosem akartam a pénzed,

az anyagi javaid,

hogy mindent megadj,

hogy a picsám alá teremjen minden,

leginkább a támogatásod,

hogy ha szarban vagyok

se legyek egyes egyedül,

de te...

Jól mondják:

a gyerek a szüleitől tanul,

DE nem azt, hogy felnőttként ő milyen lesz,

hanem hogy:

veled

(NÉLKÜLED)

10:30 Ébredés

10:40 Kaptam kávét

10:45 DayZ-zik a haverokkal

11:15 Boltba mentem + palacsintát sütöttem

11:45 Felszolgáltam neki a kaját

12:00 Reggeli-ebédeltem én is

12:20 Játszottam kicsit a Sims 3-al

15:50 Odaátot nézek

*Néha rámnéz+dayz helyzetjelentés*

18:25 Vacsoráztam

19:00 Kifestettem a körmeim

20:20 Fürödtem

20:50 Akartam Don't Starve-ozni, de nem tudok mert Steam-es, és a haverja az én Steam-emet használja

21:06 (most) unatkozom, nincs kedvem semmihez, nem vagyok álmos sem. Mit csináljak?

Azon agyalok, hogy vajon tényleg ennyire unalmas vagyok e, hogy picit is játsszon vagy foglalkozzon velem

Hiányzol

és

utállak, hogy