Valahonnan
a gyomrom alĂłl, de a beleim felett indul el az az Ă©rzĂ©s, -csak vĂ©gigfut felfelĂ© kĂ©rdezĂ©s nĂ©lkĂĽl- amikor azt gondolod, “baszdmeg nem akarok sĂrni megint”, de a másodperc töredĂ©ke alatt, önkĂ©ntelenĂĽl már a pĂłlomon vannak a foltok.
Azok pedig, olyan könnyen száradnak, hogy kontroll nélkül
Ăşjra
kitapossák maguknak az utat
és pótolják Önmaguk.
A legfájdalmasabb körforgás ez.








