Kenny Blue versek

Szívtelent szeretni, vak tekintetben elveszni

egy lapra mindent feltenni,

zokogva is boldognak lenni,

rá találni s vele rejtélybe veszni.

A boldog szerelem most oly messzi

pár elkopó sor, ennyi, nem marad más semmi.

S tudom mit kell tenni,

mégis béna a kezem s remeg a szám

hurok a nyakamon kötél a fán.

Már semmit sem érzek mégis úgy fáj,

azt üvölteném: „Állj! Várj!”

De néma vagyok s nem mozog a szám

Csak állok s várok rá.

Minden megfagy s felhevül,

a világ ellen küzdesz egyedül.

érzem, hogy most már végleg vége,

Mr.Blue gyönyörű véres kése,

megállíthatatlanul és megzabolázhatatlanul,

szúródik mélyebbre és mélyebbre a menthetetlenül szerelmes szívembe.

Kenny Blue maga a kisfiú,

akiben mindenki meglátja a férfiút.

te lány, ne higgy a reménytelen szívednek,

sokat gondolok rád Kenny,

de Te csak szívod a Marblid.

úgy hiányzol Mr.Blue,

a szívemben bánat gyúl.

ha végeztél azzal az utolsó szállal,

ne érezd magad oly fontosnak,

hisz’ mire az a szál cigaretta elporlad,